Mi történt a tónál?
Régóta dédelgetem - közel harminc esztendeje - ezt a kis, fotóban elmondott történetet, aminek hiába keresném szöveges változatát, mert sehogy sem találom hozzá az illő szavakat. Feleki Károly Csobbanás c. képsorának három eleme között a kapcsolatot nekünk kell gondolatban megtalálnunk - hiszen ő mint fotós megtette a magáét: a megfelelő folytonosságba állította a három szekvenciát, az eseményeket nekünk kell kiköböznünk. A probléma az, hogy a történések több oldalról is megközelíthetők. Van a mesének egy didaktikus, egyszerű akció-változata, ami legtöbbünk fején elsőként átsuhan: a súlyos kő a stégen ülő gyermek jóvoltából megcsobbantja a tó állóvizét. Próbáljuk meg elfelejteni e legkézenfekvőbb magyarázatot, hiszen ha jobban megnézzük, a nagyméretű kő, a vízbe dobva, jóval nagyobb köröket vetne, mint amennyit a harmadik szekvencián látunk. Ezért valami egyébre is gyanakodhatunk, valami olyasmire, ami meghaladja a nyilvánvalóság logikáját és a titokzatosságban gyökerezik.
Kételkedjünk mindig a nyilvánvalóságokban. A fényképezőgép sokmindent meglát. Lehet, hogy túl sokat lát, az is lehet, hogy túl keveset. De a jól irányzott objektum, a jól megválogatott képek mindig tartalmazzák a lényeg megdönthetetlen oszlopait. Feleki Károly képsora nyomán akár ma is nyomozást lehet indítani. Harminc év után. Nem évült el se a történés, se a tanúság üzenete.
Régóta dédelgetem - közel harminc esztendeje - ezt a kis, fotóban elmondott történetet, aminek hiába keresném szöveges változatát, mert sehogy sem találom hozzá az illő szavakat. Feleki Károly Csobbanás c. képsorának három eleme között a kapcsolatot nekünk kell gondolatban megtalálnunk - hiszen ő mint fotós megtette a magáét: a megfelelő folytonosságba állította a három szekvenciát, az eseményeket nekünk kell kiköböznünk. A probléma az, hogy a történések több oldalról is megközelíthetők. Van a mesének egy didaktikus, egyszerű akció-változata, ami legtöbbünk fején elsőként átsuhan: a súlyos kő a stégen ülő gyermek jóvoltából megcsobbantja a tó állóvizét. Próbáljuk meg elfelejteni e legkézenfekvőbb magyarázatot, hiszen ha jobban megnézzük, a nagyméretű kő, a vízbe dobva, jóval nagyobb köröket vetne, mint amennyit a harmadik szekvencián látunk. Ezért valami egyébre is gyanakodhatunk, valami olyasmire, ami meghaladja a nyilvánvalóság logikáját és a titokzatosságban gyökerezik.
Kételkedjünk mindig a nyilvánvalóságokban. A fényképezőgép sokmindent meglát. Lehet, hogy túl sokat lát, az is lehet, hogy túl keveset. De a jól irányzott objektum, a jól megválogatott képek mindig tartalmazzák a lényeg megdönthetetlen oszlopait. Feleki Károly képsora nyomán akár ma is nyomozást lehet indítani. Harminc év után. Nem évült el se a történés, se a tanúság üzenete.
Heló :)
VálaszTörlésNagyon érdekesnek találtam amit írtál. Először valóban nekem is az jutott az eszembe hogy a kisfiú beledobja a követ a vízbe( bár ekkor még csak az első kettő képet láttam). De aztán engedtem, hogy a fantáziám játszadozzon egy kicsit és valami olyasmi formálódott meg bennem, hogy a harmadik képen az a valami, ami a vízbe csobban, az a kisfiú könnycseppje. Nem tudom miért pont az, lehet hogy egy picit a szomorkás hangulatom is hozzásegített ehhez a verzióhoz, mindenesetre köszönöm hogy kicsit megdolgoztattad a mostanában tunya agyamat!
Mellesleg még mindig sokat olvaslak és szépek a képek! Gratu hozzájuk! majd nézz be hozzám, ha lesz kedved :)
www.szandifoto.blogspot.com
Szép fényeket!! :)
szandus