Várday Béla érdekes, forma-kísérleti sorozat-
tal lepett meg. Az általam (is) szerkesz-
tett Káfé főnix-
be szánta, ahol látható is belőle egy szűkebb válogatás, itt csak jelezném, hogy ezt a fajta studiumot sem tartom egyszerű formajátéknak. Örvendek annak, hogy az alkotót nem ragadta el a "patak sodra", nem állt neki grafikailag alakítani, szerkeszteni a puszta látvány hozta jelentésmezőt, inkább annak a végtelen lehetőségéből merített bőven, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyó vízbe lépni, ergo, kétszer nem lehet ugyanazt a patakképet rögzíteni. Az örök változás, a víz fodrozódása, hömpölygése, szökellése, siklása, zúdulása (stb., stb...) adja a csobogást magát is, ha nem is halljuk a természet hangját. Az anyag többféle - szilárd és folyékony - megjelenési módjának egymásra hatása, szimbiózisa látszik itt nagyon jól, színekre bontva, egyedi, alkalmi elrendeződésben.
Szép munka, filozofikus-zenei áthallásokkal. Ami a technikai finomságokat illeti, ott a szakértőkre bízom magam. Számomra elég, hogy eltöprenghettem egy tucatnyi kép fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése