Parajdi sóbánya
Most van a szezonja - az augusztus általában kegyes az utazóhoz, aki mellesleg fotográfus is. Mint amilyen a szegedi Horváth László. Igaz, nemrég szerepeltettem a Fotótanúban, de a blogjára felrakott, öt csoportba rendezett erdélyi képsorozata - s mellé a képek készítésének háttérinformációi - arra késztetnek, hogy komolyan vegyem és ne menjek el mellette szó nélkül.
Ennyi friss, eleven felvételt Erdélyről, ráadásul azzal a nyilvánvaló törekvéssel, hogy messze kerüljenek mindent, amit sablonnak nevezhetünk, ritkán láttam. Az amatőröktől nem is várja el az ember, hogy ennyire igényesen megválogassák a mutatványba szánt képeket, annál örvendetesebb köszönteni az eredeti látásmódra törekvés minden apró jelét. A két kiragadott kép talán nem is a leglátványosabb a több tucat közül, de komoly művészi átgondoltságot, határozott képalkotást és példásan birtokolt formanyelvet fedezek föl rajtuk - ráadásul jól ismert környezetről olyan újszerű híradással jönnek, melyek semmit nem idealizálnak, nem torzítanak, ám olyan információkat emelnek ki erdélyi környezetünkből, amelyek révén mi, "bennszülöttek" is gazdagodunk. Szinte érzem, amint a fotós egy húron pendül velem...
Nyárádszeredai gát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése