Házgyár

Van egy kis időm, kinn süvít a szél, hegynagy-

ságú felhő-

ket taszítva-

görgetve, ülepszik a kávé, miközben a Fotóklik-

ken járkálok előre hátra. Megnézem az eseménynaptárt, a soros tárlatok adataiba is bekukkantok, a mutatványképek vonzanak, de az események tőlem távol esnek meg, inkább csak elképzelem őket...

Gyerünk a galériába is, jól el lehet barangolni kínálatában. Megakad a szemem a címen: Azok a 60-as, 70-es évek... Ez az én jelen időm! Az ifjúságomé, amikor még majd minden előttem állt; azokkal a korlátozott, behatárolt, csonka lehetőségekkel, de előttem... Ide belépünk, retro-élményre vágyva. Hajdú Gabriella 7 képből álló sorozata végigpörög előttem egyszer, kétszer, háromszor. Ismerős arcok, színek, gesztusok, bemozdulások, merev szépségek és sablonok váltogatják egymást.

Minduntalan megállok egynél: Házgyári lakások építői, 1975. Egy csoport ember, szépiában is fekete-fehér, beöltözve. Mosolyognak. Egytől egyig vidámak. Mitől? Vajon csak megjátsszák? A fotózás kedvéért? Élbrigád talán? Jutalomtáblára készül a kép? Emlékfotó? Gondolnak-e arra, mit üzen majd ez a felvétel kereken 35 év múlva?

Boldogok ezek az emberek? Csak nekem tűnik úgy? A társadalom kérmje voltak. Papíron, az ideológiában. Mindenütt róluk beszéltek. Az épülő világ építőiről. A göncökbe bújt, egyenzubbonyos, micisapkás csapatról. A melósokról. A kijátszottakról. Akik a maguk során szintén próbáltak másokat kijátszani. Macska-egér világ. Épülő világ. Mosolyos világ - hol vagy? Ezen a képen? Vagy lakótelepi házak máló vakolata mögött?

Egyáltalán, jól látok még?