Kiérdemelte, mert úgy néz körül a világában, mintha helyettünk tenné, és ezt mindenképpen értékelni kell.
Most például úgy, hogy fotóját a saját magyarázatával párosítjuk, hiszen ennek az untig ábrázolt, idézett, áldott és szidott műkincsnek az újbóli szerepeltetése, központba állítása nagyfokú bátorság a fotós részéről. Ámde ez a jó az amatőrben, hogy ő nem tart attól, amitől a profi mindig is retteg: a profi ugyanis örökké bizonyítani akar, az amatőr saját örömét leli abban, hogy kedvenc foglalkozását űzheti.
De jöjjön a kommentár:
"Legyen ez a mai kép a Lady.
A hóvihart megelőző napokban a tél előszele igencsak megmutatkozott, és leginkább ott, ahol a városunk találkozik a tengerrel. Cúgos hely erősen New York anélkül is, de aznap este, amikor leballagtam a Battery Parkba, különösen csípős kedvében volt az idő.
De legalább kristálytiszta volt a levegő és a Szobor is tisztán kivehetően világított az érkező vagy épp távolodó hajóknak a távoli szigeten a fekete hullámhegyeken túl.
Az ujjam meg odafagyott a gépre. De azt hiszem, megérte. Persze, egy profi fotós kifogásolhatja benne, hogy a főszereplő szinte-szinte a közepén van, és hát, ez nem illik. De én meg nem vágok le a kép egyik sarkából sem azért, hogy illedelmes legyek...
Mi legyen a címe?
A városvédő magánya
Ez jó?
Készült: 2009 december 17. , Battery Park City, NY"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése