Dallam

Ezt a furcsa alakzatot, ami egy kottasort ábrázol, az előszobám faláról akasztottam le s néhány papírlapra helyeztem a nappaliban. Különben nem tudtam volna lefényképezni, hogy ennyire tiszta rajza legyen. Nem lett volna belőle fotótanú.

Mert ebben semmi művészi nincs, inkább csak dokumentum. Illusztráció egy nem mindennapi történethez. Egy olyanhoz, amilyeneket ilyenkor, év vége felé szoktak előszedni - nem is tudom, pontosan miért.

Talán, hogy ne menjen teljesen feledésbe.

Rögtön az 1989-es romániai rendszerváltás után történt, Bukarestben, az újra indított Romániai Magyar Szó szerkesztőségében. Azokban a hetekben és hónapokban, amikor a korábbi magyar pártlapból szabad, demokratikus magyar néplapot szándékoztunk csinálni.

Szándékunk meglátszott az egycsapásra nyitottá tett lapon, s hirtelen megugrott számú olvasóink is észrevették ezt. Nem volt olyan nap, hogy ne telefonáltak volna be a szerkesztőségbe vagy ne kaptunk volna a postán gratulációkat a nyíltságért és a gondolatok ütköztetéséért, az újság fórummá válásáért.

Egyik nap furcsa, hosszúkás és lapos dobozban ismeretlen tartalmú csomag érkezett a szerkesztőség címére. Amikor a postai megbízott felhozta az irodánkba, kíváncsian álltuk körül. A tartalmáról csak annyit árult el a felírás és a kísérőcédula, hogy "cadou", vagyis ajándék. A feladó egy székelyföldi faluban élő olvasónk volt. Hosszasan tanakodtunk, mi lehet a csomagban, s azokban a zűrzavaros időkben jónak látszott körültekintőnek lenni - ki tudja, milyen jóakarónk húzódik meg mögötte, ártó céllal?

A csomaghoz ragasztószalaggal egy lapot csatoltak, amire a feladó csak ennyit írt: "Az Isten áldja meg önöket azért, amit tesznek értünk, olvasókért. Őrizzék meg szívükben ezt az ajándékot..."

Végül is, kibontottuk a csomagot. Többrendbeli papírba göngyölve ez a fekete dukkófestékkel lemázolt, kovácsoltvas idomokból heggesztett kottaábrázolat bomlott ki belőle. Történetesen egyikünk sem volt gyakorlott kottaolvasó, így nem tudtuk mire vélni a hangsor mélyebb értelmét... Egy hétnek kellett eltelnie addig, hogy a Kriterion által kiadott zenei kislexikonnal a kezemben végre megfejtsem olvasónk rébuszát,s mintegy sugallatra, a Himnusz dallamának kezdő ütemei rajzolódtak ki képzeletemben.

Amikor nyugdíjazásomkor búcsút mondtam a szerkesztőségnek, magammal hoztam a furcsa trófeát. Azóta sokszor felnézek a hangjegyekre és élővé válik a dallam. Nem is kell szólnom semmit, mert minden zeng magától, odabent...