Ma húsz éve, hogy Temesváron megfordult a széljárás. Ami eddig hihetetlen volt, az egyszeriben megtörtént. Még napokig sokan nem hittek benne, provokációnak és szalmalángnak gondolták, de ahogy teltek a napok, egyre bizonyosabb lett, hogy a diktatúrának vége. Már csak Bukarestben kellett eljátszani a döntő mérkőzést...
Mikor ott is megdőlt a romániai "népi rezsim", újságírók, kíváncsiak egész hada özönlötte el a térséget, hogy saját szemükkel lássák, megörökíthessék azt, amit már senki nem remélt: az összeomlást és a születő reményt. Annak minden elképzelhető látványával, furcsaságával.
A budapesti Horváth Ernő ezt úgy élte meg, ahogy Gazda József Megváltó karácsony c. könyvében (Aura, Budapest, 1990) - amelynek illusztrációi az ő fotóriportjából álltak - elmesélte:
"December 22-én hallgattam a rádiót, amikor tudtam, a tévét néztem, a Hitel-nek készítettem egy romániai anyagot. Egyszer csak rájöttem: megette a fene az egészet, ez már senkit se érdekel! Irány Erdély!
Autót kértem kölcsön, és fényképezőgépet. Filmem szerencsére volt. Mire a határra értem, azt már újra lezárták. Közben odaérkeztek Rajk Laciék is. Végül gyakorlatilag áttörtünk a határon..."
A könyvben 16 aradi és temesvári felvétele adatolja azoknak a napoknak a forró hangulatát. Az általam ide illesztett képhez fűzött magyarázata így hangzik:
"Egy tank tetején állok, és nézem a kétezernyi ünneplő embert. Mikor meghallottuk, hogy kivégezték Ceausescuékat, rohantunk a térre, ahogy tudtunk. Itt viszont már mindenről beszéltek: szabadságról, karácsonytól, Ceausescuékról egy szót sem. Victorie! Libertate! - ezt kiabálták."
Sok-sok ilyen jelenet volt akkoriban. Egyeseket megörökítettek, mások azóta már az emlékezet rostáján is kihulltak. Fotográfusi alaptörvény: a valódi képet mindig fixálni kell...
Tetszett ez a bejegyzés! És nagyon érdekel ez a könyv, egyszer remélem a kezembe akad. Kíváncsi lennék rá. A bejegyzés utolsó mondatát pedig szerintem viszont fogjuk látni a blogon fotós idézetként! ;)
VálaszTörlés