Figyeljük meg az alig látszó, mégis hangsúlyos hátteret: a homályba boruló ipari tájat, ahol lélek se mozdul.A lelket a láncokon repdeső gyermekek jelentik: csupa vas, csupa ipari jellegű hinta-palintán szállnak, ellenőrzött lengéssel és nyikorgással. Olyanok, mint az álmaik: lendületük a magasba röpítené őket, de csak oda és vissza írnak le nem egészen egy fél körívet, s imbolyog körülöttük a vigasztalan környezet.
Ezek voltak az elmúlt évtizedek gyermekkori kilátásai. Így ábrázolta a riporter - Haragos Zoltán - , a valósághoz hűen, semmit sem édesítve rajta a gyermekvilág gondtalanságát. Az akkori illusztráció tulajdonképpen leleplezés, de ezt csak ma tudjuk belátni, amikor kinyíltak tapasztalásunk kapui, megszaporodtak viszonyításunk támpontjai és mindent, ami hajdan csillogott és tartósnak bizonyult, megette a rozsda és bizony, a fene is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése