Egészen biztos, hogy ősz van. Azért tarol a nyáj ilyen szeliden, megadóan. Azért olyan békés ez a mioritikus idill valahonnan az ókirályságból, ahol számunkra Florin O. Andreescu még a nyolcvanas években rögzitette.A kutya hátranéz. Lát valamit. Vagy valamit otthagyott, ahová ki tudja, mikor jutnak majd vissza - ha visszajutnak egyáltalán...
Az állatok felügyeletére rendelt arctalan gyermek maga az elszánt nekifeszülés. Megy, amerre az állatai viszik. Hajtja az állatokat, amerre a földeken még ott sarjad valamicske rágnivaló remény.
Kopárság, várakozás, elszántság - ezek az őszi tarolás koordinátái. Ezeken hiába keressük az idillt, mert a nyárral együtt elköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése