Mit csinálnak ma a huszárok? Hiszen jóformán már patkoló-kovácsok sincsenek... Legalább is olyan formában nem, mint amit Oláh István képe örökít meg, a huszadik század végéről, egy székelyföldi nagy népünnepélyről, amilyeneken ma már szinte mulaszthatatlan kötelesség megmutogatni a huszárcsoportok díszes egyenruháját, nyalka nyeregbe pattanását, lovaik büszke vonulását. Rájuk néz az ember, s kis híján eltelik a szíve bizonyossággal: e szép huszárok által meg vagyon mentve az identitásunk...
Vajon? Hiszen a huszár épp olyan katona volt a maga idejében, mint a tüzér, a gyalogos, ugyanazokat a parancsokat kellett teljesítse, amit a parancsnokaik adtak számukra, ygyanúgy felkoncolták a velük szembeszálló békétleneket, függetlenül attól, ki fia borjai voltak az illetők. Ha felhangzott a jel, ha elhangzott a parancs, a fegyelem nyeregbe emelte őket, fegyvereik pedig válogatás nélkül forogtak.
Hogy mi lehet a mai infantilis huszárdivat mozgatója és éltetője, mitől szépült meg az emberi emlékezetben ennek a pusztításra nevelt emberfajnak erkölcsi igazolványa, miért alakítanak akkora honfipátosszal mindenfelé, lépten-nyomon hagyományőrző huszárcsapatokat, amelyek fenntartása és készenlétbe helyezése - hogy egy-egy látványos felvonuláson az erő méltóságának demonstrálását betöltse - komoly anyagi áldozatot jelent az elszédített rajongók részéről - csak az ördög tudná megmondani, vagy tán még az sem.
Mozdult-e előre a világ a huszárok által? - erre a kérdésre igennel válaszolni épp olyan dőreség és illúzió, mint kételkedni abban, hogy a könyvek hatása pedig lepereg az emberiségről.
Huszár vagyok én is, ezért éreztem kötelességemnek, hogy írjak önnek pár sort válaszul a 'mai infantilis huszárdivat mozgatója' kijelentésére. Nem akarok tisztelet lennek látszani de azt hiszem ön túl mereven áll hozzá ehhez a témához! Nem azért Alakult a mi csapatunk, Vagy nem azért álltam én be a csapatba, hogy parádézzunk és pöffeszkedjünk lovainkon egy-egy felvonulás, hadjárat alatt hanem azért mert ez nekünk fontos és el is mondom, hogy miért!
VálaszTörlésMi saját időnket, pénzünket és erőnket áldozzuk ennek az életformának, senki nem fizet nekünk ezért, hogy ezt csináljuk... elég az, hogy amikor felöltjük magunkra a dísz egyenruhánkat a mentét, a dolmányt, a csizmát, s a csákót felülünk a lovainkra, és végigmegyünk egy településen akkor az öreg nénik és bácsik kint ülnek a kapuba vagy állnak az ablakba. Mikor meglátnak minket emlékeznek a régi időkre, s könny csillan meg a szemükben és mosolyognak... én ezért csinálom... mi ezért csináljuk...
Nem az erőt szimbolizáljuk hanem vissza akarunk hozni egy olyan kórt amikor még volt tartás az emberekben... és nem atom bombával fenyegetőitek, hanem egymás szemébe néztek harc közben, és tudták, hogy miért harcolnak!
Szeretném ha megértené ezeket a dolgokat, és nem ítélkezne mielőtt tudná a lényegét.
Remélem nem sértettem meg nyíltságommal, Bocsánat ha mégis!
Bíró Zsuzsanna köz legény
15. Mátyás Hagyományőrző Huszárezred Marossárpatak