Felszegiek

Tekerőpataki arcok néznek le ránk a széles karimájú kalapok árnyéka mélyéről. Felszegiek. A fotós, aki odavaló - Molnár Attila - tudja, hiszen ugyanazt a levegőt szívja. És nagy előszeretettel fotózza szülőfalujának látnivalóit, képi emlékeit, embereit, ifjúkori élményeit.

Az itt látható felszegiek olyan laza természetességgel ültek le, hogy objektívjén át képbe kerüljenek, mint akik hagyják magukat kényeztetni. Sztárok ülnek így velünk szemben, vidáman, látszólag gondtalanul, mert minden, ami rajtuk van - öltözék, arckifejezés, gesztus, testtartás - a magukkal elégedett, megbékélt ember benyomását sugallja. És felvetik bennem a kérdést is: vajon, ezek az emberek sose töprengenek? nem vívódnak? nem gyötrődnek lelkiekben? hogy van ez hosszú távon, amikor innen csak a napsütés derűjét verik vissza ránk?