Ez a szép papírmasé ara ott mosolyog a gagauziai Comratban, a helyi múzeumban, amelyről a fotó szerzője, Berecz Edgár - aki fizetett azért, hogy lencsevégre kapja ezt az üzleti próbababának is beillő gagauz menyasszonyt - úgy emlékezett meg saját kiadású útirajzában, hogy:"Comratban sok érdekességet, tanulmányozásra érdemes dolgot nem láttam. A régi házak mind eltűntek, helyükbe a kommunista divat szerint igénytelen és semmitmondó épületeket emeltek vaskapukkal, akár csak mifelénk. Megjelentek az újgazdagok ízléstelen, giccses építményei és a csiricsáré üzletek. A gagauzok még ott tartanak, mint mi a kilencvenes években. A látvány pedig teljesen elvette a kedvemet a városnézéstől, és úgy menekültem be a múzeum épületébe, mint sivatagjáró az oázisba.
A comrati múzeum igen gazdag anyaggal várja az érdeklődőket, ennek ellenére csak egyedüli látogató voltam az épületben. A meglepően olcsó belépő megváltása után lepengettem a fényképezési díjat, majd végre szemügyre vehettem a néprajzi tárlatot. És amit már régóta sejtettem, az bebizonyosodott: nemcsak a régi mesterségek munkaeszközei, a háztartási eszközök, a szobaberendezés, de még a népviselet és a különféle szőttesek is meglepő hasonlóságot mutattak a miénkkel. Két darab, egy áttört terítő és egy ágyterítő teljesen azonosnak bizonyultak. A comrati múzeumban felfedezett egyező motívumok láttán nehezen hiszem el, hogy a gagauzok tőlünk másoltak volna, vagy pedig mi tőlük az oszmánok idejében. Hol és mikor tehettük volna? Hiszen amíg mi a hegyek közé gubóztunk, a gagauzok évszázadokig lapultak a Tulcea-Galac-Duna Delta alkotta háromszögben. Az egykori találkozó jóval hamarabb következhetett be...
Akárhogy is történt a dolog, a kékre-zöldre festett házakra, kapukra, bútorokra, otthoni szőttesekre nem úgy tekintettem, mint a turista vagy az egyszerű érdeklődő. Egy belső hang azt súgta nekem, hogy a gagauz népművészeti munkák hozzánk igen közel állnak, a tárlatot a sógor vagy a rokonlátogató unokaöcs szemével nézhettem. Aki meg nem hiszi, járjon utána személyesen. Gagauzia amúgy is csak ehelyt van, egy macskaugrásnyira..."
Ehhez nekem nincs is hozzáfűzni valóm, beszéljen tovább nekünk a menyasszony papundekli mosolya...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése