2009. október 8., csütörtök

Gyalogos

Nézd ezt a kackiás bajszot, pillantásodba fúródó tekintetet, a pofoznivalóan feszes arcbőrt, a subickolt, díszes, ma már operettkelléknek tűnő sisakot.

Ő a gyalogos az első világháborúban. A német gyalogos. Hogy honnan tudom? Egyszerű.

Egy folyóiratból. Aminek az a címe, hogy A világháború képes krónikája. Hogy melyik világháborúé? Természetesen az elsőé, hiszen a kiadványnak csak 1914-15-ös számai vannak fenn az interneten. Nem olyan régen digitalizálták a Magyar Elektronikai Könyvtár égisze alatt, került be a gazdag lapgyűjteménybe és páratlan képi dokumentumokat mentett át azokról az első háborús évekről, amikor még a központi hatalmak, s velük a monarchia seregei is, úgy vélték, hogy győzelmet győzelemre halmoznak.

Ez az 1915-ben készült fotó, mely a folyóirat 27. számának hátoldalát illusztrálta, csak csepp a tengerből. A lap szerkesztői szélesen merítettek az akkori legjobb európai és magyar fotográfusok munkáiból, de a reklámmegbízásból készült propaganda fotók sem hiányoznak a kiadványból. Érdekes kettősség, hogy a szerkesztők a torzítást, a sminkelést inkább a szövegre bízzák, a kép nehezebben tud hazudni.

Ahogy szaporodnak a kiadványszámok, úgy komorodik el a lap hangvétele is, lesz mind tényszerűbb és szűkszavúbb a szöveg. De hogy eredetileg propaganda céllal indult a kiadvány, a 10. számban (1914) megjelent harci vers is bizonyítja, mely a gyűlöletkeltéssel próbált meg erőt gerjeszteni a német harcosokban - s mert Kosztolányi Dezső fordításában magyarul is terjedt, a magyarokban is.

Mintha a versben foglaltak tükröződnének a német gyalogos tekintetében is...

ERNST LISSAUER
A GYŰLÖLET ÉNEKE.
Kosztolányi Dezső fordítása.

Mit nekünk muszka, francia,
Ha vágják, vág a harc fia.
Mi nem szeretjük őket,
Mi nem gyűlöljük őket,
Védjük folyónk és völgy-ölünk —
Gyűlölni egyet gyűlölünk,
A haragunk nagy, mint a hegy
S az ellenségünk egy, csak egy: —
Az angol.

Látjátok-e, ott ül a gyáva szatócs,
Előtte a szürke, a végtelen ár,
Irigy, sunyi, kétszínű és harapós
És védi keményen a vízi határ.
Vess csóvát ős-tüzünk,
Most esküt esküszünk.
Légy eskü vas-érc, nem gyenge férc,
Gyújts, hogyha fiunk szívéig érsz,
Halljátok a szót, valljátok a szót,
Német hazánkon szárnyalót:
Mi mindég egyet gyűlölünk,
Ölünk, ölünk és gyűlölünk.
A haragunk nagy, mint a hegy
S az ellenségünk egy, csak egy: —
Az angol.

Lenn a hajón ült sok merész,
Mulatni vágyó tengerész, —
Egyik tiszt poharat emel
S mint kard ha cseng, vitorla reng,
Úgy zeng a csördülő kehely.
Ezt mondja csak: "Fel, harcra fel!"
Miért emeltek poharat?
Egy bor forr bennük, a harag.
A gárda milyen harcra megy?
Az ellenségük egy, csak egy: —
Az angol.

Bár sok-sok zsoldosod legyen, ,
S dőzsölj a sok aranyhegyen,
Bár várad a tenger, igaz —
Kis kalmár rosszul számítasz.
Mit nékünk muszka, francia,
Ha vágják, vág a harc fia.
A fegyvereink a bronz, az acél,
És végül a béke, a béke a cél.
De téged hosszú gyűlölettel
Gyűlölünk bosszús gyűlölettel.
Gyűlöl a fej, gyűlöl a kéz,
Gyűlöl a mind, gyűlöl a rész,
Gyűlölünk vízen és a földön,
Egy nagy nép gyűlöl mindörökkön,
A haragunk, akár a hegy
S az ellenségünk egy, csak egy: —
Az angol.

1 megjegyzés:

  1. Szlovéniában az I. világháborús harcok emlékei közt van a Tolminka patak völgye fölött Javorca, a magyarok emlékkápolnája. Nem feledhető a HALOTTAK KÖNYVE a templom belsejében a falakon az elesettek ezreinek nevei, muníciósládákból készített falapokon...
    Ezt nemcsak blogomban és képtáramban mutathatom meg, hanem Benda Iván Kimegyek a doberdói harctérre c. fotógyűjteményében is érdemes megnézni!

    VálaszTörlés