Mindkét fotó egy és ugyanazt a személyt: a külsőrekecsini Ignat Máriát ábrázolja. A személyazo-nosságot bizonyító közös vonások nyilvánvalóak - bár a baloldali ff felvételt még 1986-ban készítette Ádám Gyula fotóművész, a jobboldalit viszont 2009 őszén, a XIX. HMKK-fotótábor alkalmával.
A látható különbségek főként az emberi arcon ütköznek ki, illetve az öltözéken.
A korábbi, a fiatalabb kori képen az asszony vonásai kemények, feszültek, belső dúltságot és kifelé mutatott zártságot fejeznek ki. Kendője álla alatt, szigorúan megkötve, odatúl meg elnéző, hátul lazán összefogott, a feszületet viszont ugyanazzal a simogató gyöngédséggel tartja, mint harmincvalahány évvel később. Mára azonban vonásai ellágyultak, nyugalmasabbak lettek, egész tartásán az odaadó megereszkedés uralkodott el. Mi a titka ennek az időben látványosan jelentkező eltérésnek?
A képek szerzője mesélte, hogy Ignat Mária kevéssel az első kép születése előtt vesztette el férjét, aki építőmunkásként dolgozott Bukarestben, a "Nép Palotájának" kényszermunka telepén, s munkabaleset vitte el, mint annyi más névtelen áldozatot az ország minden részéről. A kézben tartott feszületet pedig éppenséggel a Mária embere faragta, ezért oly gyöngéd a kezek tartása és ezért haragos, keserű az asszony arcának összképe.
A fotóművésznek pedig alkalma volt e páros képet megalkotnia, amely szerkezetében és keletkezéstörténetében egy több tételes szimfóniára emlékeztet, s egy feszültséggel terhes időívet ír le a két évszám pólusai között. Az ellentétek (idő, ff vs színek, mimika) és a hasonlóságok elegye komplex, drámai élményt gerjeszt. Ha szavakban, gondolatokban nem is mondja el a kép a fönnebb feltárt történetet, lappangó művészi utalásokkal, sejtetésekkel a kettős portré valósággal sugallja a tragédiát és a fölötte való bölcs továbbtekintést is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése