Élt 12 negyedévet... Vagyis három kerek esztendőt...Egy fotós lap halálára íródnak e sorok, amelynek pedig jóval hamarabb meg kellett volna jelennie s amely ennél sokkalta hosszabb életet érdemelt...
Úgy tűnt, hogy az MTI által felgyűjtött hatalmas mennyiségű és páratlan dokumentáris értékű sajtófotó gyűjtemény értékesítésének és tudatosításának a fóruma lesz a Fotós SZEM című negyedéves folyóirat, amely az idén nyáron, 11. számában bejelentette közeli "halálát".
Válság idején az ilyen hírekhez akarva-akaratlanul hozzáedződik a lélek, "több is veszett Mohácsnál", motyogja a mindent feloldó, mákonyos varázsigét, de a rossz érzés ezúttal csak nem múlik el, hiszen olyan ritka lap eltűnéséről van szó, amely az egész huszadik századot és a huszonegyedik század elejét bepásztázta bel- és külföldi események garmadájára irányított figyelmével.
Az MTI-vezér nekrológja csak magyarázat a helyzetre, de nem mentség. A felvillantott remény, mely egy esetleges évkönyvbe mentené át a fórum lényegét, csak olcsó vigasz azoknak, akik valamilyen reményteli jelre várnak, mert képtelenek beletörődni abba, hogy a takarékosság nem az értékek, hanem az érdekek mentén működik.
Hogy jelezhessem e blogban is, milyen mérvű a veszteség, az idei január 22-i szám két archív felvételével tisztelgünk mindaz előtt, amit a lap a fotódokumentumokért tett.
A baloldali fotó Mérges nevű kis magyarországi faluban készült 1959. január 31-én és a téesz szervezésének egyik mozgalmas tömegjelenetét örökíti meg. * Fotó: MTI / Bojár Sándor (1914–2000)
A jobboldali felvétel még régebbi: 1948-as budapesti taxisofőrt és masináját mutatja be, a sofőr éppen átállítja rajta a taxiórát, amely mutatja, szabad vagy foglalt-e a kocsi. Ez az az esztendő, amikor megszűnik Magyarországon a magántaxizás és államosítják ezt a tevékenységet is. * Fotó: Magyar Foto / Rózsa László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése