Majkuca

Fülöp Lóránt a külsőrekecsini fotótábor egyik újonca volt: először vett részt a HMKK meghívására közös terepmunkán. A blogban már szó volt fotóiról, arról, hogy mindennapi életközelsége - hiszen Agyagfalván él - tudatosan ráhangolták arra, hogy nyitott szemmel figyelje a mindennapok legkisebb rezdüléseit.

Fotóblogján, amit már volt alkalmam bemutatni, legújabb bejegyzésében ezt így fogalmazza meg:

"Számomra a falu életforma. Az egyszerűséget, a falusi életvitelt – lévén, hogy én is ott élek – lesem állandóan. Mindig megragadnak azok a pillanatok, amikkel bekeretezhetek egy remek vidéki képet. Viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy én vagyok a falu amatőr fényképésze."

A viccen túl, azt is mondhatnánk, hogy amatőrnek lenni nem lealacsonyító, hiszen mindenek előtt azt jelzi, hogy az ember kedvvel és lendülettel csinálja azt, amit szeret. Nem szerződés, se anyagi kényszer nem köti, csak a szabad elhivatottság, aminek minden pillanatban meg kell felelni.

Amikor hazatért Külsőrekecsinből, blogjára mindjárt feltette legkedvesebb tábori fotóit is, köztük ezt a csángó viseletet hordó kislányt. A fotó történetéről a következőket mesélte:

"Még ma is előttem van az eredeti kép, amelyet megörökítettem: a kislány áll az ikon alatt, meghitt oldalfényben, amely szépen kiemeli gyerekarcát. Fölötte Mária, kezében a kis Jézussal, mintha letekintene rá, figyelné mozdulatait, gesztusait. Kezeit egy picikét összeszorítja, de bátran „állja a sarat” a fotózás során. Néhány perccel később tudtam csak meg, hogy ő tulajdonképpen majkuca (apáca) szeretne lenni... Ezután éreztem azt, hogy a dolgok nem véletlenül alakultak úgy, ahogyan akkor történtek. Ami talán a legfontosabb: e kép is hozzásegített ahhoz, hogy betekintést nyerjek életükbe... Erősen őrzik hagyományukat, mindenekfelett van a hitük, éjt nappallá téve dolgoznak, és úgy élnek, ahogyan egykor az én őseim is éltek: a maguk kis egyszerűségében."

Szinte hihetetlen, de igaz: mi minden van rajta egy kislány portrén, aki a kolostori élet után áhítozik. Talán azt is sejtjük, miért?