Orbán Balázs

Orbán Balázs értéke a fotódokumentáció szempontjából közismert tény. De az még közismertebb, hogy a legendás székely személyiség érdeklődése annyira sokrétű volt, hogy a világ megismeréséről az ő esetében egyáltalán nem lehet egysíkúságról, szakbarbárságról beszélni.

Ezt a sokoldalúságot domborítják ki többek között földijei egy kevéssé ismert, nem is nagy forgalmú emlékkönyvben, amely 1929-ben jelent meg Székelykeresztúron, a helybeli Kaszinó közhasznú pénzügyi vállalkozása folytán, mert hogy akkor ünnepelték a "legnagyobb székely" születésének centenáriumát.

A könyv az elsők között közelíti meg több szempontú kutatások révén a felvételen látható Orbán Balázst és munkásságát. A fotó eredetét a szerkesztők csak annyiban tüntetik fel, hogy a kliséket a Pásztortűz és a Véndiákok Lapja szerkesztői engedték át a kiadványnak. Helye mindenek előtt azért van itt a Fotótanúban, mert arról ad hírt, hogy milyen képreprodukciós minőségben dolgoztak azokban az években Erdélyben az akkori nyomdák.

Az emlékkönyv bevételét a szerkesztők a Székelyföld leírása új kiadására szándékoztak fordítani. Még megemlítendő, hogy a kötetben szerepel Kelemen Lajos egy tanulmánya a történetíró Orbánról, illetve Tompa László erdélyi költő egy kevéssé ismert alkalmi verse, amivel az ünnepelt szellemét köszönti:

Alkalmi vers,

Orbán Balázs 100-ik születésnapjának székelyudvarhelyi ünnepére.

Irta és 1929. február 3-án előadta:

TOMPA LÁSZLÓ.

Dicsérem őt, ki száz év távolán át

Tekintget most bölcsőjéből felénk.

De hogy dicsérjem ? S lehet-e dicsérnem

A minden dísztől húzódó szerényt,

Ki rangján, módján alul mostohán élt,

Hogy annál többet tehessen fajáért?

S kiknek dicsérjem? Ő igénytelen volt —

Míg most gyönyörre les a kor fia.

Önzés fiit. Köztünk az Ember Fiának

Fejét sincs hová lehajtania.

Más feje alól a párnát kiszednők —

Ki látna hát ma benne követendőt?

S riaszt egyéb is! Látom véreimnek

Hajóra szálló csüggedt rajait...

Mennek, ha túl a tengeren javulna

Sorsuk, mely őket sujtolja itt.

S véreznek künn, mig a farmok, s a gyárak

Roncsai lesznek, s haza — halni vágynak!

S én mégis itt — kétségek éjszakáján —

Egy szép csillagot bízva nézek el.

S rámutatok: Testvéreim, e csillag,

Amely után most nekünk menni kell,

Mint követtek egy mást a szent királyok:

Számunkra ez váltságunkról zálog.

E csillag: az ő tündöklő erénye,

Az önzetlen, tüzes faj szeretet.

Mely őt örökké ösztökélte, úgy hogy

A munkában nem ismert szünetet.

Volt: mindig-hő vas és egyben: kovácsa !

így gondoljunk ma mind Orbán Balázsra!

S tekintsük: mint élt! Külországokat jár,

Hogy benn tanítsa, amit künn tanult!

Majd fénylőbb múltról szól borús jelennek.

— Oh, biztatónk már sokszor volt a mult!

Holt regéi sok völgyünknek, hegyünknek

Az ő szaván át megelevenűlnek !

A Székelyföld minden zugába elmegy,

Hogy leírhassa minden szent kövét.

Mert szent előtte minden, ami székely,

Amihez csak egy ősünk egyszer ért!

S hogy népe legyen múltjához, magához

Méltó tovább is, — ezért fárad, áldoz.

S mindent: fajáért, — semmit: önmagáért!

Mindenben mindig ez volt jelszava.

Ha mi is mindig hittel vallanók ezt:

Veszélyek közt sem vesznénk el soha.

Kövessük hát! S a hűség és a munka

Megmentőnk lesz, az élet vár fajunkra!

(A címlapról:

Ki volt Orbán Balázs?

Emlékezés a legnagyobb székelyre,

Kiadja a Székelykeresztúri Kaszinó

Ára 40 Lei.

E munka jövedelmét a Székelyföld leírásának

új kiadására fordítjuk.)