2010. május 22., szombat

Somlyó felé


Ha kérdeznék, se tudná Ádám Gyula, hányadik pünkösdi búcsút fényképezte már életében, de ez számára fotográfusként is olyan esemény, amely örökké és újra visszavárja...

Többször kérdeztem tőle, mi az, ami az untig fényképezett témákhoz odavonzzák, hogy nem tud szabadulni hatásuk alól? Vállat vont, ami a kérdés botorságának szólhatott, mert válasza így szólt: a meggyőződés, hogy minden léleképítő eseménynek megvan a maga egyénisége. Évről évre meggyőződött: ha nem venne részt a somlyói búcsún, meghatározó erejű képek hiányzanának munkásságából. S a velük járó örömérzés az életéből.

Idei somlyói képsora - amelyből két fotó itt látható - a kegyhely felé vonulókat helyezi térbe pünkösd szombatjának reggelén; a készülődőket és a vonulókat, azokat, akik a pünkösdi zarándokláshoz szükséges lelki erővel győzik le a természeti akadályokat, hogy a somlyói kegyhelyre érjenek. A két Somlyó nyergében elidőzni, majd a hegyről levonulni már gyerekjáték. Az élet naposabbik oldala - még akkor is, ha felhők, zuhogó eső, tócsák, szélroham kísérik a több mint százezernyi búcsúst. A felfelé vezető út a várakozás, a próba, a küzdelem és a remény útja.

Az életé...


1 megjegyzés: