Miért is ünnepli a szőlő betakarítását a hegyvidéki ember, aki szőlőt csak akkor lát, ha a városban megveszi a piacon vagy az üzletben, esetleg elutazik a távolabbi domb- és síkvidékre? Talán éppen a sóvárgás, a vágyakozás az, ami a venyigén termett fürtöket értékessé teszi előtte? A képhez fűzött magyarázat a lehető legprózaibb, de tartozunk vele az igazságnak: "címe: Szüreti bálosok (1970 körül?), forrása Családi album - Karácsonyné Timár Éva (sz. 1952); lakhely: Hidegség (Gyimesközéplok, Hargita megye)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése