Szász Adrián energetikai mérnök sokáig élt Bukarestben, s szabad ideje nagy részét hobbijának, a fotóművészetnek szentelte. Ott található a XX. század ötvenes-hatvanas éveinek klasszikus fotósai között, akik szinte kötelező módon vannak jelen minden jelentősebb országos vagy nemzetközi tárlaton.Egy jó hangulatú otthoni látogatás után termékeny kapcsolat alakult ki Szász és az Előre között. Élet- és riportképei mellett különösen értékeltem útiképeit. Szerencsénkre-szerencséjére, volt alkalma beutazni a világ jó pár országát. Az itt látható isztambuli palota kapuja csak egyike ama számtalan fotós tanúságának, amivel kalandozásai nyomán az Előre archívumát gazdagon ellátta. Sosem a kép tárgya a különös, a sajátos, az eredeti felvételein, hanem a látásmód egyénisége. Szászt például nem az Eiffel-torony grandiózus felkiáltójele érdekli, hanem a békaperspektíva geometriája. New Yorkban nem a metróutazás életképeit örökíti meg, hanem egy agyonfirkált metrókocsit. Rodin szoborcsoportjából nem az egész érdekli, hanem hogy a művészet hogyan harmonizál a valódi női szépséggel.
Az isztambuli császári palota irreálisan díszes, patinás kertkapuja és kerítése, mely a hánykolódó tengerre nyílik, magában is műremek. Olyan fotó, amelyhez nem kíváénkozik még 100 féle, Isztambult ábrázoló részlet, variáns. Benne van egy makrovilág egész lényege...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése