2009. április 12., vasárnap

Hőség

Găină Dorel a romániai-erdélyi fotográfia emblematikus, sok tekintetben úttörő figurája. Kolozsvári diákjai úgy nevezik egymás között, hogy "az öreg", mert hát a korban ő is benne van már, de bennem mindig fiatalként él tovább - igazából csak én öregedtem meg, emlékeimmel; akikre emlékezem, azok konzerváltak maradnak az idő által...

Dorel régi ismeretség, még a nyolcvanas évek elejéről, Nagyváradon barátkoztunk össze, szinte évente találkoztunk egyszer-kétszer, amikor csak tehettem, felugrottam otthoni műtermében. A fotós-grafikus-formatervező hármas termékenyen dolgozott benne, ez a fotókompozíciója is arról árulkodik, hogy minden megjelenítési forma csak eszköz a művész kezében, és nem fotó, nem rajz, nem alkotás létezik, hanem rajtuk keresztül az alkotó jelenik meg, a maga nyughatatlan egyéniségében.

Ezt üzeni ma nekem ez a Hőség címet viselő fotó. Örömmel rendeztem el archív galériámban Dorel nálam található, Előrés koromban szerzett kópiáit, s kíváncsi vagyok, mit produkál majd az "öreg" a csíkszentdomokosi fotótáborban, ahová Ádám Gyuláék szíves-örömest meghívták...

1 megjegyzés:

  1. Ez az!!
    Ez az a fotóhangulat amire emlékszem...
    Köszönöm szépen.

    VálaszTörlés