E fotó Szilágy-nagyfaluban készült, 1989. április 22-én. Az Előrétől mentem oda riportútra, Székely Sándor fotóriporterrel együtt. Amíg ő a helybeli termálfürdőben készített életképeket, a képen látható hölgy megszólított. Pár pillanat múlva felismertem: az a hajdani kamaszlány volt, akit a hatvanas évek végén cselédlánynak fogadtunk föl Bukarestbe. Egy nagyfalusi ismerősünk tárgyalta le az "üzletet" a családdal, s mikor odautaztam, a képen látható Ilonka készen állt a nagy utazásra. Elfogódott volt, sokgyerekes családból származott, kellett a pénz, azért szegődött el akkora távolságra otthonától, de mikor eljött az indulás perce, s már-már beültünk volna az autóba, amely Kolozsvárra, majd Bukarestbe indult volna velünk, a család mintha meggondolta volna magát. Úgy iszkoltunk el, már-már lopva, a lány biztatására, aki szerette volna a kiszakadást a faluból, a változatosságot, számított arra, hogy elvégezhet Bukarestben egy varrótanfolyamot, amit korábban meg is ígértünk neki. S amit aztán el is végzett, becsülettel. Egy esztendeig bírta nálunk, aztán egyik testvére megbetegedett, hazahívták, mi meg nem tudtuk tartóztatni, pedig jól kijöttünk egymással. A fényképen már meglett asszony volt, a fürdőnél dolgozott, a konyhán, s amikor meglátott az utcán, nem hitt a szemének. Úgy álltunk ott, egyenrangúan, mint két meglett ember, akiket megcsapott már az élet szele. Nyoma sem volt a félénk, falusi kislánynak: józan, tapasztalt családanya nézett kedvesen hunyorogva farkasszemet velem.
Székely Sanyi kapott le bennünket, amíg az utcán beszélgettünk, s a kép azóta is elevenen emlékeztet azokra a távoli napokra, amikor lányszöktető lettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése