Valahol Erdélyben. lehet a Kalotaszegen, de akár Dés és Beszterce környékén is. Mindenütt, ahol a hajdani aranykor (de mindenek előtt: a szükség) arra kényszerített, hogy hangyaként cipeljék a sorsukat domb mögül, domb mögé. Mindig el, és mindig vissza.
Feleki Károly abban a korban, a hetvenes-nyolcvanas években vált igazi fotóssá. Aranykorbeli helyzetképeiből - az Ifjúmunkás és az Előre archívumából - sikerült egy csokrot megőrizni .
Az egyszerű, őszinte gesztusok fekete-fehérben megörökített mélysége az, ami dokumentummá avatják ezeket az életképeket. Örömmel hallom, hogy Károly részt kíván venni az április végi, csíkszentdomokosi HMKK-fotótábor munkájában. Immár a fotográfia egyik erdélyi professzoraként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése