2009. április 4., szombat

Búcsúzó havak

Kinézek az ablakon, szemközt a Hargitára, a tetejéről szinte-szinte eltakarodott már a hó. Alig néhány nap melege elvitte az idei telet.

Fogjuk rá...

És akkor eszembe jutott a Besztercén élő (ki tudja, valóban él-e még, vagy már nem?) Andron Alexandru tanár itt mellékelt fotója a takarodó télről, amely búcsúzáskor is embermagasságú hómaradványokat képes hátra hagyni a hegyekben.

A tanár urat a nyolcvanas évek vége felé, egy újságírói kiutazáskor ismertem meg.

Besztercén jártomban hallottam ugyanis egy vadászmúzeumról, amely akkor állítólag egyedüliként működött az országban, az is maszek alapon. Egy hajdani erdész és vadőr alapította, a saját házában. Érdekesnek tűnt a téma, fel is kerestem az öreget, s beszélgetés közben betoppant egy nála valamivel fiatalabb férfi - Andron úr, akiről kiderült, hogy tanárságán túl szenvedélyes fényképész és ő készítette a múzeum számára szinte valamennyi szemléltető felvételt. Délutánra meg is hívott a lakására, hogy megmutassa fotóarchívumát. Fekete-fehérben dolgozott, filmre, nagyrészt a természetből merítette témáit: vadászszenvedélye rengeteg látványt hozott eléje. Olyanokat is, amivel csak két-három pohár után mert előhozakodni, akkor is suttogva. Hruscsov, Gheorghiu Dej, Ceausescu, egyéb hatalmasságok laza perceit örökítette meg, a helyi pártbizottság megbízásából, belső használatra a vadászat pillanatairól, illetve az utána rendezett dínom-dánomokról. Egy sor természetfotóját elvittem magammal, hogy az Előrében majd rendre helyet kerítünk nekik, a politikusokról szóló, kompromittáló vadászfotókat viszont nem akartam elfogadni. Óvakodtam tőle, hogy valaki nálam meglássa. Talán gyáva voltam, talán csak körültekintő. Talán nem is bíztam meg teljesen a Tanár úrban. Bár most, hogy visszatekintek a múltra, ha ártani akart volna nekem, könnyen megtehette volna. De nem ártott. A meghitt beszélgetésnek nem lett semmilyen következménye. Andron tanár úr csak egy bizalmast keresett akkor, akinek elmondhatta azt, amiről rendszerint mélyen hallgatni szokott. Ma is megtisztelve gondolok bizalmára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése