A múlt század végi, nagyváradi fotóiskola egyik markáns képviselője, Biró Károly nevéhez fűződik ez az igen hangulatos, őszinte kép, amely nem csak a pillanatot, hanem az előtte és utána lejátszódó eseményeket, gesztusokat is magába sűríti.A felszabadult nevetés, a két ember közötti, kimondatlanul is összhangteremtő egyetértés és mindenek előtt a lepusztultságában is otthonos, kisszerű környezet egy leélt élet emlékvilágára tereli a figyelmet. Arra, amire emlékezni lehet és kell.
A szépre, a jóra - ami a lélekben kincsként megmarad. Biró Károly fotói az emberi tartás és nosztalgia forrásainak tövéről fakadnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése