Jó értelemben vett autodidakta, akit a fotón kívül érdekel az irodalom, a zene, a művészet általában, de a társadalmi élet és annak minden kivetülése. Ha úgy hozza a sors, jó riporter lehetett volna. Így a marosvásárhelyi fotóskör tagjaként, ma már nyugdíjállományban fotózik.
Munkásságában hangsúlyos helyet kapó aktjai izgalmasak, a természet és a környezet elválaszthatatlan részei. Nem csak kontrasztban, egyúttal összhangban is állnak a díszletként ható háttérrel. Elhisszük neki, hogy ez az elemeire bomló, roskadozó ház ilyen vad, kihívó szépséget szült, aki a maga során majd szintén a lepusztulás, a külső-belső megereszkedés állapotába jut, hiszen ez az élet rendje.
Minden ami szép, elpusztul. És minden pusztuló mögött felsejlik az új és új formába költöző szépség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése