Az élet "betör" a blogba. Ezt a fotót muszáj most elsütnöm, bármennyire is ódzkodom attól, hogy saját felvételt lopjak - kakukktojásként - ebbe a színvonalas albumba.
De most kivételt teszek, talán a sztori kedvéért. Itt van ugyanis ez a látvány, az ablakom alatt, a Napraforgónak nevezett óvoda tágas udvarán, pontosabban minden hétköznap délután felállítják - szombat-vasárnap és sátoros ünnepekkor egész nap működik -, hogy a közeli és a távolabbi környékek kicsinyei kedvükre s minden veszély nélkül ugrálhassanak, csúszkálhassanak...
Az első két napon, magyar húsvétkor, amikor a "beetetetés" folyt, boldog-boldogtalan kipróbálhatta, s csak úgy nyüzsgött a környék a gyerekektől s az őket szájtátva bámuló, tereferélő szülőktől.
Ünnepek múltán a műanyagmonstrum gazdája - aki utánfutóból emeli ki minden alkalommal, s ugyanoda pakolja vissza sötétedéskor az összehajtogatott csúszdát - kirakott egy táblácskát, rajta a feltüntetett tarifával: 5 perc = 3 lej. Mellette a családi vállalkozás hitelesített működési engedélye, illetve a lehetséges balesetekre figyelmeztető általános viselkedési szabályok.
Ettől a pillanattól kezdve a forgalom megcsappant. Egy ilyen megcsappant pillanatot ábrázol a fénykép is: a nulla érdeklődését...
De akik gyanútlanul meglátják távolról, még lelkesen viszik csemetéjüket a játékszer felé, a tarifát látva viszont menten lelohad a lelkesedés. Sajnos, menekülni már késő, a gyerek úgy is kikönyörög legalább egyszer 5 percet, de nagyon sokan vannak, akiknek nem elég az a fuvintásnyi idő (mondaná Elekes Feri barátom, akitől elloptam ezt a finom kifejezést).
Ugyanakkor az üzletmenetet bonyolítja az a tény is, hogy délután 5-ig, amíg az óvodából haza nem viszik a legutolsó gyereket, a csúszdát nem lehet felállítani, hiszen képzeljük el, mennyire megvadulna a szülői felügyelet nélküli gyermeksereg...
A kipakolás, felfújás, illetve a lebontás legalább félórát vesz igénybe, ami legalább még egy óra veszteség az üzemeltetőnek.
A környékbeli anyukák-apukák azért panaszkodnak, hogy mostanig pihenőhelynek használták este felé az üres óvodaudvart s a rajta lévő óvodai mászókákat. Amióta a csúszda trónol a gyepen, kénytelenek másfelé sétáltatni kicsinyeiket.
Tegnaptól kezdve ugyanakkor megérkezett városunkba a vissza-visszatérő Európa vándorcirkusz is, amely egy kőhajításnyira ütötte fel sátrát az óvodától. Szülők-gyerekek máris megállás nélkül a legelésző cirkuszi állatok csodájára járnak, az állatok mellett pedig megpillantják a csúszdát, s a szülők kotorászhatnak a zsebükben...
Ilyen bonyolult dolog az életnek egy igen apró, mondhatni ártalmatlan szelete, s ez a kép azt szolgálja, hogy tanúja legyen ellentmondásos történéseinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése