Az évtizedek óta megszűnt Új Élet képes folyóirat fotóriportereként élhette ki legszebb férfikorát Haragos Zoltán Marosvásárhelyen, ami azért volt számára jó, mert amúgy szenvedéllyel szerette és űzte a fényképészetet.Legjobb képei - amelyek közül többet sikerült az Előre Naptár portfóliójaként összegyűjteni - annyira tisztán és megszerkesztve őrzik a huszadik század második felének romániai valóságát, képi berendezkedését, hogy még sokáig fotótanúi lesznek a kornak.
Akár az itt látható postás, aki egy várbeli - Segesváron, Medgyesen, Szebenben, Brassóban léteznek még ilyen sikátorok - utcán araszol fölfelé, viszi az aznapi híreket és üzeneteket, oly kicsi az őt körülburkoló és árnyékba borító fényben, mint egy bogár, de mégis központi figurája a felvételnek, hiszen rajta kívül nincs is élet az utcában, csak a házak állaga, a kapuk és bejáratok rendezettsége enged arra utalni, hogy van még kihez bekopogni a sikátor hosszán...
Nagyon örülök, hogy Zoli barátomat észrevetted. Több évtizeden át jártam véle az országot, számára szent dolog volt mindig, hogy jó fényképet csináljon. A régimódilag berendezett pincelaborunkban is sokat vitáztunk azon, hogy mitől jó egy fénykép. Nem szeretett fuserálni. Én őt igazi művésznek tartom.
VálaszTörlés