A huszadik-szazad.hu honlap, amely a letűnt század eseményeinek sajtóanyagaiból építi fel a visszajátszott XX. századot, egyre gazdagabb sajtófotó-anyaggal bővítette képtárát. A tematikus képarchívum mellett nekiláttak a korabeli képeslapokban megbúvó nagy mennyiségű archív riportfotót feldolgozni.
Itt bukkantam rá egy első világháborús harctéri idillre, amelynek mind a helyszíne, mind a szerzője ismeretlen, annyi derül ki, hogy magyar katonák - pontosabban a monarchiabeli sereg katonái - népesítik be az amúgy kopár terepet, amely minden bizonnyal harcmező - erre vall a háttérben meghúzódó, fegyverrel a kezükben szolgálatot végző őrszemek, amint a hátukat mutatják a szemlélőnek; de hát ez csöppet sem zavarja őket, ők otthon vannak a harcban, a fotós az, aki idegen ebben a felállításban, meg talán az az előtérben heverő-üldögélő, joviális négyes katona csoport, akik a harci cselekmények helyett vérbeli művészi tettekhez gyűrik fel a zubbonyuk ujját: festeni készülnek a harctéren. Ők a harcmező művészei, akik a küzdelem hevében is a művész szemével nézhetik a világméretű vérfürdőt, bajtársaik bajvívását és esetleges fűbe harapását, aztán majd szép csöndben megföstegetik, kicsinosítják, ha el nem kapja őket egy arra kószáló, fütyülő srapnell, mert a lövedékek nem válogattak, s ott hulltak célba, ahol nekik tetszett, válogatás nélkül.
...De ez még odébb van. Most még az idillt láthatjuk, a hátországnak szánt üzenetet: katonáink jól vannak, hősiesen küzdenek, az őrszemek résen vannak, a művészek föstögetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése