Rendkívül jó hír a láthatáron: Urbán Ádám jelezte, hogy hamarosan, pontosabban március 3-án Kolozsvárott megnyílik Korniss Péter Fotográfiák (1967-2008) c. fotókiállítása, ami úgy is értelmezhető, hogy az erdélyi származású jeles fotóművész végre hazatér, bemutatni mindazt, amit szülőhelye iránti ragaszkodása megannyi tanúságaként zömmel az erdélyi valóságból megörökített munkáival.
Az 1937-ben Kolozsvárott született Korniss 12 éves korában költözött családjával Budapestre. A hatvanas évek elején jegyzi el magát szorosabban a fényképezéssel, s szakmai beérése a huszadik század utolsó évtizedeiben következik be. Ehhez hozzájárultak erdélyi hazalátogatásai, amelyekről mindegyre a vidéki népélet kendőzetlen valóságát, alakulóban lévő szokásvilágát, ellentmondásosságát megörökítő gazdag anyaggal tért haza. 1999-ben megkapja a Kossuth-díjat, 2004-ben a Pulitzer Emlékdíjat, neves nemzetközi fotóművészeti társaságok választják tagjaik sorába. 1999-ben alkalmam volt lenyűgöző kiállítását látni a bukaresti parasztmúzeumban (Muzeul Ţăranului Român), most pedig szülővárosa készül vendégül látni egy kerek hónapon át a Művészeti Múzeum termeiben.
Ennyi felvezetéssel elérkeztünk az 1976-ban készült Krumpliszedő c. képéhez, amit a művész honlapjáról válogattam, s amelyen érzésem szerint látni lehet a Korniss-féle fotográfiák sikerének a titkát - ami nem más, mint a valóság hiteles és lényeglátó kimetszése olyan jelentéses és szinte utánozhatatlan kompozíciókban, amelyek nem csupán a témát ábrázolják, nem csak a technikai tökéletességükkel tűnnek ki, hanem a paraszti, a vidéki élet esszenciáját fejezik ki. Azt az önpusztításig menő közvetlen, kíméletlen kapcsolatot a természettel, amely egyrészt meggyötri a falusi embert, ugyanakkor értelmet ad létének, mozdulatainak, szépségének. Ez a krumplit szedegető asszony egyrészt szánnivaló azért a semmi kincsért, amiért úgy kell megkínlódjon, mintha aranyrögöket kapirgálna össze a földről. De mert ismeri az elhivatottságát és elfogadja saját sorsát, a maga szíjas, dísztelen asszonyiságában is megnemesedik minden mozdulata, krumplikat markoló keze, amit csak megérint, kinccsé, életté válik. Ez mind ott látszik ebben a mély asszonyi lehajlásban, amelyből immár nincs felemelkedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése