2010. február 1., hétfő

Vadászok, erdészek...


Míg a csíkszent-
domokosi tárlat keresztmet-
szetével bajlódtam, kissé mellékvágányra került a blog történelmi vonulata, s bizony, tekerőpataki Molnár Attila barátom nem egy ötletet, témát dobott föl, amelyeket rendre jegeltem, most pedig rendre előveszem.

Az itt közölt archív felvétel látszólag ártalmatlan tárgyú: egy Maros megyei kastélyt ábrázol, amely legutoljára erdész szakiskolaként szolgálta a társadalmat, de mint némi utánajárással kiderül, végigvonult rajta a történelem számtalan vonulata.

A kép a kolozsvári Krónikában jelent meg (Máthé Éva ír hozzá riportot) abból az alkalomból, hogy a görgényszentimrei hatóságok átadták a Maros megyei múzeumnak az egykori Rákóczi-Teleki-Bornemissza kastélyt, mert anyagilag képtelenek fenntartani. Így most múzeum és szálló működik majd az egykori kastélyban, amelynek érdekes módon nincsen örököse, ugyanis egy idő után a bécsi udvar birtokait gyarapította. Nevezetes Sissi királyné Rudolf nevű fiának volt itt többek között vadász rezidenciája a XIX. század második felében, de később a királyi családnak is teher volt az impozáns épületegyüttes tartása és erdésziskolát létesítettek benne.

Rudolf herceg, akit később egy németországi vadászkastélyban találtak meg átlőtt fejjel, számos tettével gazdagította a magyarországi tudományt. Ő kezdeményezte és cselekvően nyomon kísérte a monarchia nagyszabású szellemi vállalkozását, az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben c. monumentális monográfiát. Vadászszenvedélye mellett igen tehetséges ornitológus is volt, tudományos igényű naplót vezetett, dolgozatai jelentek meg. Bejárta szinte az egész Monarchiát, s a Telekiek görgényi vadászatain éveken át gyakori vendég volt. Első medvéjét is itt lőtte. Jókai szerint remekül írt, fogalmazott és beszélt magyarul, a Habsburgok között valódi magyar érezelmeivel tűnt ki. Az, hogy a múlt század dereka táján készült képen jó állapotban megőrzött szentimrei kastély rendeltetése visszakanyarodik a történelemhez, talán a hozzája fűződő események képi relikviáinak összegyűjtése és feldolgozása is új lendületet kap. Igaz, a községnek egyéb nevezetessége nincsen, de ahol egy ilyen nagyszabású szépséget kell konzerválni és új életre kelteni, ott a fotótanúságnak is komoly szava szokott lenni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése