Hetvenöt éve, 1935-ben avatták föl a belgrádi Pancevo hidat, amely a Duna két partját kötötte össze a szerb fővárosban. Olyan lendülettel építették, hogy két év alatt készült el, s akkora becsben állt a szerbeknél, hogy mindjárt II. Petra királyról nevezték el.Dicsőségének, stratégiai fontosságának meg is lett a böjtje: 1941 áprilisában a jugoszlávok arra kényszerülnek, hogy felrobbantsák s így állják útját a német csapatoknak. Ám mivel ez nem sikerült, sőt a németeknek sikerül ki is javítaniuk, hogy aztán majdnem a háború végéig használhassák, sorsa további bizonytalanságban volt.
1944 áprilisában és szeptemberében nagyszabású amerikai szőnyegbombázás rombolja porig a büszke belgrádi hidat, a pusztításról készült légi felvételek, a becsapódás célkeresztjével és a robbanások nyomaival pedig azt a technikai fejlődést érzékeltetik, amivel a második világháborús harci gépek rendelkeztek: a legapróbb részletekig képesek voltak rögzíteni és érzékelni a mélyben keletkezett pusztító nyomokat (alsó kép), az eredményesség látleleteit. Érdekes az a precízség, amivel az amerikai légierő kielemezte a hadieseményt, s ehhez az animált fotóelemzést hívta segítségül, kétszeres tanúságként használva fel a képírást (felső kép).
A híd kálváriája azonban nem ér itt véget - tudjuk meg az El nem mondott történetek (Povesti nespuse) honlapról - mert a büszke szerkezetet az 1999-es, Koszovó miatti NATO bombázások se kerülték el, bár ezúttal szerencséje volt: a többi Duna-híddal szemben a Petra állta az ostromot és az egyetlen maradt, amelyen a szerb főváros népe mintegy köldökzsinóron át, az élet hétköznapi jeleit küldözgette egyik partról a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése