Bámulás

Amikor Székely Sándor (Romániai Magyar Szó) riportútra utazott Budapestre - emlékezetem szerint 1994-ben történt a dolog -, akkor meg voltam győződve róla, hogy üres kézzel tér haza. Mindegyre az járt az eszébe, hogy a magyar fővárosból az akkor ott könnyebben és olcsóbban beszerezhető technikával tér meg. Mint minden szenvedélyes és anyagilag nem túl biztos lábon álló fotós, örökké álmodozott, kombinált, kereste a jó alkalmakat és reménykedett... Hogy egyszer valami csoda folytán szuper felszerelés üti a markát és akkor minden addigi gondja elszáll...

A szerencse akként mosolygott rá, hogy 1993 júniusában Fidesz-delegáció élén Orbán Viktor, akkor még kölykösen fiatal ifipárt-elnökBukarestbe is ellátogatott, s az RMSZ-től akkor egy fotóriportert kértek, aki az egész látogatás alatt végigfényképezi az eseményeket. Bukaresti fotóriporterünk csak egy volt, így hát Sanyit delegáltuk, aki becsületesen végigbumlizta a meglehetősen fárasztó protokollt és a végén jókora fényképpaksamétát nyomott a búcsúzkodó Fidesz-elnök kezébe. Orbán megköszönte és arra kérte, hogy majd üzenje meg, mibe kerül neki ez az egész.

Egy évig tökölődött Sándor, hogy felbecsülje, mivel is járna jobban, ha a számla kiegyenlítésére kerülne a sor. Végül közös megegyezésre azt ötöltük ki, hogy a fotók fejében a Fidesz elnöke elrendezhetné, hogy fotósunk legalább egy hónapi riportúton Magyarországon tartózkodhasson. Egyik magyarországi utamon kapcsolatba léptem az illetékesekkel, sikerült nyélbe ütni az üzletet s 1994 nyarán Sándor kiutazhatott az anyaországba.

Nagyrészt Pesten tartózkodott, s természetesen fotókkal tért meg - a technika beszerzését megint későbbre, "jobb időkre" halasztotta. Néhány akkori felvételét galériába helyezve megállapíthatjuk, hogy a riporter szabályosan rácsodálkozott a budapesti életmód akkori nyitottságára. Az itt látható, Bámulás címet viselő fotója nem is a látványt, hanem a látványba feledkezett embert - nevezetesen két törékeny japán turistalányt, illetve a háttérben néhány fiatalt - örökített meg. Az utcán kóborló fotós felfedezte magának az európai nagyvárost, az idegenforgalomtól és szabadtéri látványosságoktól nyüzsgő Budapestet, a köztereket megtöltő, sajátosan szórakozó fiatalokat, egyszóval mindazt, ami a rendszerváltás utáni Magyarország felfelé ívelő pezsgésében irigylésre méltó volt. Ezek a látvány-dokumentumok ma már a múlt időt őrzik - a ma kiutazó fotósok már egészen más témák után néznek a magyar metropoliszban. Vége a derűs.ártatlan bámulásnak...