2010. augusztus 16., hétfő

Monográfia - dióhéjban


Némi kivárás és respiro után Kincses Károly folytatja blogjában fotómú-
zeumának berende-
zését, s igaz, hogy eddigi munkás-
ságát hangsú-
lyosan a fotótörténetnek szentelte, még mindig van a tarsolyában annyi felhalmozott tapasztalat és adalék, hogy annak átmentését fontosnak tartsa.

Legutolsó bejegyzését a Marosvásárhelyről Pestre származott Erdélyi Lajos - Laló - rövid méltatásának szentelte, aki hosszas fotóriporterkedése (Új Élet) és kiterjedt dokumentumfotózása nyomán annyira ismert képíró személyisége Közép-Európának, hogy méltán megérdemel egy átfogó monográfiát; amit pedig - így KK - valószínű, hogy neki kell megírnia.

Legszívesebben az egész bejegyzést idézném, amiért őszintén irigylem a bloggert, hiszen tenyérnyi helyen annyira lényeglátóan ragadta meg azt a légkört és kötőanyagot, ami a huszadik század második felének megpróbáltatásain túl is értékmentő értékteremtésre sarkallta az egymásra utalt közösségeket, a közösségi szellemű alkotókat. Ha azt mondjuk, hogy Erdély tudomány- és kultúrtörténete, ha műemlékekről és relikviákról beszélünk, ha a hétköznapi élet megannyi jellemző mozzanatának megörökítéséről, valamennyitől egyenes út vezet "Lalóhoz", aki a kilencvenes évek végén (1996-ban) budapesti műtermében Pusztai Péter objektívje által maradt meg képi valójában alulírott archívumában, alkotó ereje teljében, mosolygósan. Róla írja KK, hogy azóta némileg megkopott, megroskadt, de a lényegben, a szellemben ugyanaz maradt: szókimondó valóláttató...

2 megjegyzés:

  1. Budapesten 96 őszén eljött a kiállításomra Laló. Két megjegyzést tett amit mindig észben tartok: 1) soha nem láttam ilyen jól nagyyitott képeket kivéve egyet.. kegyetlen éles szeme a hibát azonnal észrevette. 2) Az Ifúmunkást csupán grafikai pofájáért vette meg. Otthonában sokat mesélt kegyetlen múltjáról, és megkért, hogy csináljak egy pár felvételt róla és feleségéről amit meg is tettem. Reprókat adott a kezembe, hogy intézzek egy kiállítást az erdélyi zsidó temetőkről Montreálban. Számításba jöhetett a Centre Saidye Bronfman galéria , de már évekre be volt táblázva. Közben lánya férjez ment Hámos Lászlóhoz New Yorkban, onnan hívott telefonon, hogy ismét találkozzunk. Én éppen Párizsba indúltam...

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ezt a háttér-történetet, méltó kísérője a Laló-portrénak.

    VálaszTörlés