Egy természetfotósról

Malcolm Greany: Adams és kamerája
(1950)

Szégyen, nem szégyen, de most fedeztem föl magamnak Ansel Adams-t. Pedig már jó ideje halott, s már 1984-ben sem volt túl fiatal, amikor itthagyta csodálatos földi tájait. Mert ő a táj szerelmese volt - zenekedvelő és természetvédő, s amikor apjától Kodak Brownie kamerát kapott ajándékba (1916), lelkesen vágott a fotózás kalandjába. Élete végéig nem hagyta abba.
Úgy tartják, hogy a fotótörténelem egyik kiváló tájfotósa volt. Rangsort ugyanis igazán nehéz felállítani: aki jó fotós, az a maga nemében az és nem valakihez viszonyítva. Így Ansel Adamst saját magához, a tájaihoz és a gépeihez kell mérnünk. Meg gazdag fotós hagyatékának, amit külön múzeumban ápolnak, joggal.

 Yosemite Valley (1960)

Ízig-vérig a huszadik század fotósa. Eszközei az analóg fotózáshoz kötik. Kedvenc kamerájával (Hasselblad) készítette leghíresebb képeit, de lelkesen állt oda a Polaroid technika tökéletesítése mellé is. A minél gazdagabb részletek szerelmese volt, ezért is csatlakozott a  F64-csoporthoz (az elnevezés a legszűkebb rekesznyílásra utal), mely esztétikájának tűzte ki a részletezést. Kedvelt mindenfajta újítást, rengeteg díjat kapott, s a negyvenes években kitűnő utcai fotós is lett. Azt hiszem, mindent elért, amiért áhítozott, talán még a tökéletességet is - bár ezt sose ismerte volna be, ahogy az egy igazi művészhez illik...

Falatozó (1940)