Nem szokványos karácsonyfák

Hajdu Tamás: Obradfrumos / Ó szép fenyő

A furcsaságok keresése és rögzítése nem idegen a játékos kedvű művészektől. Fotóban különösen kifejező egybeeséseket, "rímeket" találhatunk a valóságból ellesve. Karácsony estéhez közeledve, most két nem szokványos karácsonyfa-ábrázolást teszek a látogatók fája alá: az egyiket Hajdu Tamás (Nagybánya) követte el s blogjában bukkantam rá, a másikat jó kollégám, Gergely Tamás lesifotózta Stockholmban. Mindkettőben ott van a szabad gondolkodás, ugyanakkor az ünnep átérzésének feltétlen tisztelete. Hát akkor - velük kívánok boldog karácsonyt!

Gergely Tamás: Szimbolikus karácsonyfa

Nat.Geo díjak 2013-ra

Nem kevés azon fotósok száma, akik szeretnék, ha egyszer a National Geographic díjazott képíróinak egyike lehetnének. De azok sincsenek kevesen, akik fitymálva minősítenek egy ilyen díjat, mondván, hogy csak a giccskészítők vesznek részt a Nat.Geo versenyein.

Magam nem tudom, mi az igazság a kréta körül, hiszen se egyik, se másik gyakorló táborba nem tartozom. De az biztos, hogy mindig érdeklődéssel nézem végig a minden esztendei mezőnyt, így év vége felé, amikor a díjakat osztják. Az idén is van a díjazottak között magyar kitüntetett: Zsirmon Réka munkáját a természet kategóriában emelték ki. A Kócsagtenger című különleges hangulatú felvétel a gemenci ártéren készült, és egy olyan pillanatot örökít meg, amikor egy nagy csapat madár gyűlik össze kis helyen. 

A versenyről még olvashatni itt is (maszol.ro) és végignézhető egy érdekes galéria is.

Fotós vásár volt Stockholmban

Annyira nem voltam érdekelt, hogy ha törik, ha szakad odautazzam, hiszen a nevezetes vásárt november 22-24 között tartották a svéd fővárosban (lásd a vásár honlapját), annyira viszont igen, hogy elnézegessem a vele kapcsolatos, neten fellelhető képanyagot. Egyebek között is - mindenek előtt - jó barátom, Hegedűs Zsolt stockholmi blogját, amely látványkuriózumokra vadászott, s nem is alaptalanul. Ha már fotós vásár, akkor ne maradjon el a látvány sem - lehetett a szervezők jelszava. Vagy talán csak az élet belső rendje az, hogy megszervezze számunkra a látványt? Mindenesetre, a Fotótanú számára áthoztam ide is ezt a képi telitalálatot a sok-sok objektívvel, amelyek mind-mind a fotografáló emberre várnak...

Az elkészült szobor

Honlapomat (urszu kettő) rendezgetve-bővítgetve, egy kb. két éven át vezetett blogszerű napló anyagát helyeztem el benne a tegnap. 2005 július 20-i keltezéssel arról írtam benne, hogy Argentína megemlékezni készül nagy fiáról, a kubai forradalom hőséről, Ernesto Che Guevaráról. Az emlékezést két évforduló tette időszerűvé: 2007-ben volt Ché halálának 40., 2008-ban pedig születésének 80. évfordulója. Andrés Zerneri argentín festő ugyanis szobrot készült formálni arról az emberről, aki szerinte olyan népi hős, akinek szobrához illik közadakozással összekalapozni a szükséges összeget. A művész viszont elsősorban a kellő bronzmennyiséghez (3 tonnára becsülte!) szükséges fémtárgyak (kulcsok, gyertyatartók stb.) adományozását kérte; a munkával egyedül is megbirkózik - mondotta. A pénzbeli adományokat ki kívánta zárni. A jegyzetet azzal zártam, hogy kíváncsi lennék, mekkora tömeget érintett meg a művész felkérése, s elkészül-e egyáltalán a tervezett emlékmű?

A művész és Che

Amint e bejegyzést újraolvastam, a tegnap nekifogtam a feltételezett szobor után nyomozni. Nem telt bele sok idő, rá is bukkantam két fotóra, melyek alapján megtudtam: Zerneri 2008-ban elkészítette Che Guevara szobrát, amelyhez több mint 15 ezren járultak hozzá bronzadománnyal, s amelyet a forradalmár szülővárosában, Rosarióban sikerült bronzba önteni. A fotók önmagukért beszélnek: az egyiken Che egy lelkes híve az argentín lobogót kanyarítja a bronzharcos vállaira, a másikon (The Guardian) maga a művész látható a készülő szobor gipszváltozatával, amelyhez egy közismert 1960-as, baszk sapkás portrét használt fel.

Capa és a színes technika

Völgyi Attila hívja fel a figyelmet egyre mozgalmasabb és sokoldalú fotóriporteri blogjában arra, hogy Robert Capa (Friedmann Endre) mindvégig kísérletező, az újba magát bátran beledolgozó mestere volt a fotográfiának, aki nem állt le sikereinél. A Magnum csoportosulás tagjaként egyre-másra készítette fotóriportjait a világ minden tájáról. Ugyanakkor bátran kísérletezett a színes technikával - annak ellenére, hogy sikerei jó részét a fekete-fehér technikában érte el. Elképzelhetjük, mit vállalt magára akkor, amikor színesben dolgozni azt jelentette, hogy a fotós többszörös terheket vett a vállára - a kidolgozási eljárás bonyolultsága és bizonytalansága fékező tényező volt a fotósok szemében. Capa vállalta ennek a kockázatát és terheit is. A nemrégiben közzétett színes fotói (lásd itt részletesebben) maradéktalanul igazolták a Capa-féle kísérletek sikerét. Illusztrációként egy lappföldi család portréját vettem kölcsön, 1951-ből. Diszkrét, tiszta színezés, mentes minden harsogástól, a szín maga pedig zömmel - információ.

Fotósuli, 10. évad

A Hargita Megyei Kulturális Központ tizedik fotótanfolyama újabb 15 "diplomást" avatott az elmúlt hónap végén. A 2013. októbert 18-án indult és november 24-én zárult őszi évadot jobbára tisztes távolságból, inkább csak kívülről követhettem nyomon - így benyomásaim, megjegyzéseim az eddigieknél közönyösebbek, távolságtartók lesznek - annak ellenére, hogy a kurzus végi beszélgetést ezúttal is mindegyikükkel külön-külön elvégeztem.

Ahogy a tanfolyam oktatói - ezúttal is, a változatlan "négyesfogat": Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Molnár Attila és Veres Nándor vitte magával a társaságot - vélték, a most végzett csapat nagyjából ugyanarról a lelkes, kezdő szintről indult s a hangulat mindvégig megmaradt az őszinte, kölcsönös együtt-tanulás és -munkálkodás keretei között. Nem voltak köztük sztárok, se kisebbrendűségi érzéssel viaskodó nemecsekek - állapítom meg most, vizsgára készített portfólióikat áttekintve, akkor sem, ha nem mindenki érezte jól magát a saját bőrében. 

András Ervin, Antal Gyöngyvér, Csiki Attila Miklós, Deák Apolka, Deáky Lóránd, György Orsolya, Jakab Emil, Kocsis Boldizsár János, Kömény Levente, Kovács Márk, Mezei Attila, Pál-Katona Judit, Petres Noémi, Sütő Béla, Vass Tamás Imre a 10. évad osztálynévsora, s velük együtt immár 148-ra emelkedett a fotósként akkreditált végzettek száma.

És most lássuk a névtelen véleményeket, majd megtekinthetjük a vizsgamunkákból válogatott virtuális "tárlat" is.

1. 
- Nekem nagyon tetszett, az előadások jók voltak. Kár, hogy az elején nem volt egy összerázó ismerkedés, nem tudtuk egymásról, hogy kit hogy hívnak, a kirándulás nem volt eléggé jó alkalom ehhez. A kirándulással kapcsolatban több odafigyelést. Mert például naplementekor a gyimesi egyedi fényeket elszalasztottuk, mert pont akkor ettünk.

2. 
- Nem vagyok megelégedve a tudásommal, úgy érzem, hogy nem tanultam eleget... Itt voltak, akik már dolgoztak a szakmában, de én egészen a nulláról indultam. Még gépem se volt, a kollégák adták kölcsön itt. 

3.
- Több iskolát el tudtam volna képzelni, a képek elemzését mindenképpen, s egy kicsit hosszabb tanfolyamot. Szakemberektől kíváncsi lettem volna a véleményre különböző munkákról. 

4. 
- Mikor idejöttem, minimális tudásom volt, ahhoz képest elég sokat fejlődtem, de még van hely a többhöz. 

5.
- Kaptam egy jó inspirációt, hogy mi után s hol nézzek, még hová kellene fejlődni, mit érdemes csinálni. Nagyon tetszett... Egy kicsit nem tetszett ez a vizsgára felkészülés... Terveim még nincsenek, majd kialakul.

6. 
- Kezdőként jöttem ide, minden új volt nekem. Nagyon élveztem és sajnálom, hogy vége van. Szeretném folytatni. Mindig motivált voltam, adtak feladatot, kellett készüljünk. A vizsgafeladatok sem értek váratlanul. Ha tanultál, tudtál.

7. 
- Kb. 6 éve fotózok, azért jelentkeztem a kurzusra, hogy mélyítsem el ezt a tudásomat. Eddig igazából csak magamtól fejlődtem. Sikerült belemélyedni mindenbe, amiről tanítottak, s tényleg, jó dolgokat tanultam. Szeretnék továbbra is fotózással foglalkozni, stúdiót nyitni vagy ilyesmi, erre fogom felhasználni a diplomámat.

8. 
- Sajnálom, hogy egy csomó óráról kimaradtam, főként az elejéről, de be fogom hozni, mert közben motiváltabb lettem. Mindenképpen nagyon jó volt, s jó volt a társaság, jó fejek voltak a tanárok is. A lényeg az, hogy megcsináltam.

9. 
- Nagyon hasznos, nagyon jó, nagyon tartalmas, az egy baj van vele: rövid. Igen sajnálom, hogy hiányoztam az első hétről.

10.
- Nagyon jó volt minden, a kirándulás is, akkor tanultunk a legtöbbet a gyakorlatból, elméletből sok alkalom van, de a gyakorlat kevés. 

11. 
- Közép-kezdő szintről indultam, édesapám fotózik, ő biztatott, hogy jöjjek, meg volt velem elégedve.

12.
- Nagyon jó volt. De fárasztó is egyben. Nagyon sűrített. 

13.
- Igazolódott, amit az öcsémtől hallottam: megkaptam mindazt, amit vártam. Mind elméletben, mind technikai tudásban. Nagyon megérte. Talán ha időben jobban szét lehetne szórni a tanfolyam anyagát... Ne sűrítsük össze öt hétvégébe, legyen mondjuk hat... Aki messzebbről jön, mint pl. én, annak nehezebb. Különben többen jönnének más megyékből is. 

14. 
- Szerintem a tanárok a lényeget mindig elmondták. Nagyon kezdő vagyok, nagyon az elején, most vettem a felszerelést, mindent.  

15. 
- Az lenne jó nekünk, akik nem mindennap használjuk a fotózást, hogy folytatódjon valamilyen szinten. Maradjon meg a közösség, a csoport. Ha az ember továbbra is kapna feladatot, utántöltést, akkor nem maradna el a folytatás.

A 10. évad virtuális tárlatára itt lehet belépni. Jó nézelődést mindenkinek!