HMKK-fotósuli, 14. évad

"Házitárlat"
A 14. évad vizsgamunkáiból készült válogatás

Töredelmesen bevallom, hogy a 13. évadról szóló beszámolómat valahogy "elpanamáztam" - elvesztek ugyanis a vonatkozó feljegyzéseim egy év végi rendezés idején. Ha ez nem történik meg, úgy biztos, hogy a 14-re se kerül sor; így viszont, ha késve is, számon tartottam a tartozást s most törlesztek.

Már csak azért is, mivel a 14. tanfolyam befejezése óta is jócskán eltelt az idő: 2017. március 3 - április 6 között végzett ugyanis az a 11, fotótanfolyamot végzett és sikerrel vizsgázott hallgató, akik ha nem is mutattak fel látványos eredményeket, a tanárok bevallása szerint, kiemelkedtek az átlagból. Magam is úgy vélerm, megérdemlík a név szerinti említést - hogy mi lesz belőlük, a következő hónapok, évek fotós eseményei fogják eldönteni. Az itt mellékelt "házi tárlat", amit vizsgamunkáikból készült válogatás sorolt egymás mellé, talán meggyőzi az ide látogatókat mindarról, amit fentebb írtam.

Végül, a hagyományok szellemében, itt foglalom össze véleményüket is a HMKK égisze alatt zajlott kurzusról, amely úgy tetszik, bár közel másfélszáz fiatalt juttatott professzionális fotós diplomához, nem veszített kezdeti vonzerejéből. (A válaszok elején a kérdezett nemét és életkorát tüntettem föl)

1. Férfi, 66: Azért jöttem, hogy ha elvégzem, tudjak végre egy becsületes képet készíteni. Sokkal többet kaptam a tanfolyamtól! Igaz, a kurzuson elhangzottak csak elindítottak a helyes irányba, legalább 15 kézikönyvet tanulmányoztam azután át, hogy mélyítsem az ismereteket. Tanárok nagyon jók, értik a dolgukat, még akkor is, ha nem papírforma szerinti szakemberek valamennyien.

2. Férfi, 27: Szerettem, mert különleges témákat tárgyaltunk rajta. Jó lenne, ha sikerülne a kurzuson jobban elmélyíteni a technikai részleteket. Eredménye, sokkal magabiztosabban kezelem a gépemet.

3. Férfi, 30: Rengeteg új dolgot tanultam, igaz, a gyakorlás ezután jön. Még mélyebben kellene belemenni a tanultakba, ehhez nem az oktatók tudása hiányzik, inkább az idő. 90-100 órai képzés kellene legalább.

4. Nő, 24: Örvendek, hogy a feldolgozó programokat sikerült elsajátítanom. Az órák jól teltek. Jó lett volna többet dolgozni együttesen.

5. Nő, 32: Meglepően színvonalas felnőttoktatási kurzus. Több ilyenen vettem részt, de ezt igen komolynak és tisztességesnek tartom. Nem csak a pénzt veszik el, tanítanak. Kreatív módon. Igaza volt annak, aki azt tanácsolta, jöjjek Csíkba, mert itt segítik egymást az emberek, nem úgy, mint odahaza, Udvarhelyen.

6. Férfi, 32: Nem tudtam semmit, mindent most kezdtem. Úgy éreztem, túl gyorsan haladunk. Utólag még tanulnom kell ezt-azt. A kollégák, a tanárok segítőkészek voltak, nem hagytak elveszni.

7. Nő, 35: Sokrétű volt, de belefért volna még több terepfotózás, gyakorlat s talán még két hétvége. Akkor ideális lett volna. De a célomat, amiért jöttem, elértem.

8. Férfi, 25: Összetartó csapat, sok-sok tudást szereztem, bár voltak unalmas részek is. Két kolléga kimondottan idegesítő volt. A stúdiófotózásnál az volt a gondom, hogy nem mi állítottuk be a körülményeket s így a képeink túlságosan egyformára sikeredtek. .

9. Nő, 29: Teljesen nulláról kezdtem. Komolyan vettem, hogy kezdők is beiratkozhatnak. Hát én az voltam. Most már úgy érzem, valamit értek hozzá. Azt tapasztaltam, hogy az órán mindent megértettem, de otthon csak egy részét tudtam felidézni és nem tudtam, hol nézzek utána.

10. Férfi, 34: Sok jót tudnék mondani a kurzusról, a tanárok jók és csapatmunkában dolgoznak. Mindenki azt adja elő, amihez a legjobban ért. Látszik, hogy a tanfolyam bejáratott, tapasztalatokra épül. Jó lenne több terepmunka, talán még egy közös kiszállás elférne. ott érzi át igazán az ember, hogy mit jelent fényképezni a valóságban.

11. Férfi, 29: Gazdag volt a tematika, de egyvalamit nem tudtam megtanulni: a klasszikus filmelőhívást. Mindazt, ami itt elhangzott, nagyjából eddig is tudtuk, de itt más megvilágításba került és tanultunk újat is. Biztos, ha még egyszer elvégeznénk, akkor is lenne mit tanulnunk.

HMKK-fotósuli, 12. évad

Tizenötön álltak vizsgára idén, március 12-én a Hargita Megyei Kulturális Központ professzionális fotótanfolyamának 12. évadjának leteltével. Szó se róla, az öt hétvége mindig hamar eltelik, pláne így tavasz közeledtével, amikor a gyakorlati fotózást a hallgatók épp a színpompás megyei farsangtemetéssel indítják. Na, az az élet sűrűje a számukra. Mert az is. Hiszen annyi a látni és a megörökíteni való - hiszi a témára kiéhezett ember -, hogy megszédül s talán bele is zavarodik... Nem csoda, hogy a diplomamunkák portfóliói a kászoni farsangról, illetve a stúdiófotókból "építkeztek".

De hadd beszéljenek - ahogy az már szokás - a tapasztalatokról, benyomásokról, elképzelésekről a tanfolyam hallgatói, akik a két vizsga - írásbeli és szóbeli - közti holtidőben szívesen nyilatkoztak a Fotótanúnak. A beszélgetések sorrendjét követem.

1. – Jó volt, tetszett, de erősen tömör. Sok az elméleti anyag a befgyakorláshoz képest. Hobbiszinten, de komolyan akarom tovább folytatni, amit itt elkezdtem. 

2. - Aki haladó szintű, és nem abszolút kezdő, annak megfelel a tanfolyam. A kezdők lemaradnak, nehezen tartják az iramot. Már volt némi tapasztalatom, de így is kaptam új inbdormációkat. Szakmaibb előadások kellenének, majd az elméleti részt rögtön kövesse az utómunka. Amikor még friss az emlékezet. A diplomára szükségem van a foglalkozásomhoz.

3. - Több gyakorlatot várnék a következőkben, ha még egyszer beiratkoznék. Úgy éreztem, nincs elég időm, kapkodtam. De azért a segítségemre volt. (Úgy látom, mindenki egyéniuleg élte meg ezt a tanfolyamot, és ez jó...)

4. - Sok jó dolgot sajátítottam el. Eddig is sokat fotóztam, de automata üzemmódban. Ez már a múlté. Ttszettek az előadások, a stúdióépítés. Sok mindent megértettem a korábbi munkásságomból. Főleg a miért-eket. A jövőben ugyanazt fogom művelni, mint eddig, csak egy kicsit jobban. Szeretem a természetfotózást, abban is felhasználom.

5. - Kezdő voltam, az is maradtam. Azért akartam elvégezni, hogy tudatosabban végezhessem azt, amit eddig ösztönösen. Szórakozásból. Kétféle tanfolyamot képzelnék el: kezdőknek és haladóknak. A vegyes csoport mindkettőt valamennyire visszahúzza.

6. - Jókor jött számomra a lehetrőség, éppen megbíztak egy weblap gondozásával. Sikerült vennem egy jobb gépet is, amiről a kurzuson kiderült, nem is olyan nagy szám. Régóta érdekelt a fényképezés, a tanfolyam kissé sűrű volt, de megérte. Most aztán jöhet a gyakorlat.

7. - Mesterségem közben sokat fotóztam, de csak most tudok különbséget tenni fotó és fotó között. Az eszközeim megvoltak, de hiányzott a kellő perspektíva. Örvendek, hogy sikerült olyan fotót készítenem, amilyet eddig nem. Sajnos, zsúfolt munkarendem miatt nem mindig tudtam jelen lenni, amit nagyon sajnálok. Nagyon örvendek annak az időnek, amit a suliban töltöttem.

8. - Régóta foglalkoztat a fotó, egy pályázaton nyertem a tanfolyamon való részvétel lehetőségét. Így legalább jól megtanulhattam, mi mire való a fotózásban. Ha pénzben adták volna a nyereményt, egy-kettő elköltöttem volna s maradtam volna esetleg egy plusz eszközzel. Így éppen jókor jött a segítség, amikor éppen az utamat keresem. Ember és környezete, ember és építészet erősen foglalkoztatnak. Úgy is, mint téma.

9. - Munkámhoz ez is hozzátartozik, s ha már csinálni kell, akkor csináljam valamennyire profi módon. Ez volt a meggondolás, hogy beiratkoztam. Nincs különösebb ambícióm, még gépem se volt, amin gyakoroljak, de aztán megoldottuk.

10. - Tetszett. Volt már valami előtudásom, mindig szerettem fényképezni. A stúdiózás azonban valóban premier volt. És a képfeldolgozásra is kedvet kaptam. 

11. - Sok minden idegen volt számomra. Ma már nem az. Jó volt itt lenni, bár nagyon kicsinek éreztem magam a többiek mellett. Szereztem egy gépet, amivel tanulhatok.

12. - Sajnos, rövid volt. Jó lenne, ha a csapat együtt maradna. Már aki erre hajlandó. Tanulni is lehetne egymástól. Gyakorlat, gyakorlat - ez kell most. Hátha a kulturális központ támogatja ezt a törekvésünket.

13. - Abszolút hasznos volt számomra, mindenből ízelítőt kaptam, a mi fontos. Önállóságot nyertem általa, a gépbeállítást ezután automatáról lecserélhetem önállóra.

14. - Érzem, hogy fejlődtem. Megkaptam az alapot. Most már el tudok képzelni előzetesen is egy képet. És tudom, hogy mit kell érte csinálnom. Hivatásszerűen nem készülök folytatni, de semmit se mondjunk biztosra - majd elválik.

15. - Nagyon tetszett. Már fotóztam, de amit addig csináltam, az most összeállt. Bár a legfiatalabbak közt voltam, nem éreztem kicsinek magamat. Amit magam elé tűztem, az sikerült.

A vizsgára készített portfóliók anyagából összeállított közös virtuális tárlatot itt lehet megtekinteni.


Hasonló linkek:

HMKK-fotósuli, 1-9 évadok (összesített) tárlata

HMKK-fotósuli, 10. évad tárlata

HMKK-fotósuli, 11. évad tárlata

Díjazták a farsangi fotópályázat legjobb munkáit

I. díj: Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy) – Bölöni farsangolók

Népszerűnek bizonyult a Hargita Megyei Kulturális Központ által meghirdetett Székelyföldi farsangi szokások fotópályázat. Összesen 394 fotó érkezett be 48 alkotótól, 19 településről neveztek a fotópályázatra Magyarországról is küldtek be fotográfiákat. Ebből 37 fotót válogatott be az öttagú zsűri a XXIII: Megyei Farsangbúcsúztatón, Kászonaltízen február 14-én, szombaton megnyílt tárlatra. A kiállítást a kászonaltízi művelődési ház előcsarnokában tekinthetik meg az érdeklődők február 20-áig. Feltehetően, a tárlat a későbbiekben más helységeket is fölkeres.

II. díj: Péter Hajnal Margit (Sepsiszentgyörgy) – A hamvasok

III. díj: Kristó Róbert (Csíkszereda) – Téltemetés

Labancz István (Csíkszereda) – Csatttt - különdíj

Fotó: Sánta István Zsolt (Sepsiszentgyörgy) – Bábok égetése - különdíj

Jégtörés (1)

CSPéter: Pastorale

Tavalyi termésem katasztrofális: mondhatni egyenlő a nullával. Nem volt benne esemény, ötlet, szellem. Nem hajtotta előre a kikívánkozó közlési vágy. Hogy miért? Azt fogom több rendben elbeszélni, s ezáltal némileg rehabilitálnom magamat a saját szememben.

Mert az valahogy kevésbé izgat, hogy hű olvasóim hiába várták a Fotótanútól a már megszokott jelzéseket, gondolatokat, képi üzeneteket. A legjobban engem lepett meg és hozott mind nagyobb zavarban az, hogy mintha elvesztettem volna azt a belső üzemanyagot, ami 2009 februárja óta (tizenharmadikán telik ki a hat esztendő) meglehetősen rendszeresen hajtotta a blog "motorját".

A végső lökést egy tegnapi - amúgy prózai, de fotós - esemény adta meg: a HMKK fotósulija 12. évadjának a megnyitása. Ahová szégyen-gyalázat lett volna nem elmenni. És ahol végig kellett hallgatnom rovatom dicséretét - azét a blogét, amely már egy éve éppen csak éldegél, hogy ne temessék el teljesen.

Mi történt?

Lélektani vájkálás lenne jó ehhez, de azzal nem szolgálhatok. Marad a gyanú, a ráhibázás lehetősége. Valószínű, az áll a dolog hátterében, hogy legkisebb fiam elkezdett fotózni. Persze, az, hogy elkezdett, még nem nagy esemény, hiszen valamikor magam is "elkezdtem", a nagyfiamat sem hagyta-hgyja hidegen a fotografálás, a lányom is kacérkodott egy ideig a műfajjal, most gyakorló családi fotós. Ám Péter fiam ennél jóval többet és következetesebbet művel. Legalább is én úgy látom.

Láthatja-e egy apa helyesen a fia teljesítményét? Úgy, hogy ne lehessen elfogultsággal, részrehajlással vádolni? Egész életemben nagy gondom volt, hogy lehetőleg egyenlő távolságra maradjak a szellemi teljesítményektől és szerzőiktől. Ennek ellenére nekem is megvoltak, meglettek a szimpátiáim. Miközben továbbra is kézzerl-lábbal hadakoztam az elfogultság ellen.

Most azonban, mintegy másfél évi megfigyelés, tapasztalat után, leteszem a fegyvert. Ami jelenleg a fotóval kapcsolatban foglalkoztat, az a fiam felvételein keresztül fogalmazódott problémává. Holnap-holnapután a mainál okosabb leszek.... 

Farsangi szokások – a HMKK fotópályázata

Bálint Zsigmond: Fehér farsang Mezősámsondon  (2013)

Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ fotópályázatot hirdet Székelyföldi farsangi szokások témában.
A fotópályázat célja, hogy megmutassa a farsangi szokások forgatagának hangulatát, sokszínűségét tükröző jól elkapott pillanatokat. A felvételek kizárólag a farsangi ünnepkörhöz kötődők lehetnek.
A pályázat nyitott minden fotós számára életkortól, foglalkozástól, lakóhelytől függetlenül, kivételt képeznek a zsűri tagjai és a szervezők. A fotópályázatban való részvétel díjmentes.
A pályázatra maximum 10 képpel lehet benevezni.

DÍJAZÁS: 
I. díj – 500 lej
II. díj – 400 lej
III. díj – 300 lej 

A kiállításra, eredményhirdetésre és díjkiosztásra a XXIII. Hargita Megyei Farsangbúcsúztató megnyitóján kerül sor Kászonaltíz községben 2015. február 14-én.

(A folytatáshoz kattints a További bejegyzések-re)

Fotósuli, 10. évad

A Hargita Megyei Kulturális Központ tizedik fotótanfolyama újabb 15 "diplomást" avatott az elmúlt hónap végén. A 2013. októbert 18-án indult és november 24-én zárult őszi évadot jobbára tisztes távolságból, inkább csak kívülről követhettem nyomon - így benyomásaim, megjegyzéseim az eddigieknél közönyösebbek, távolságtartók lesznek - annak ellenére, hogy a kurzus végi beszélgetést ezúttal is mindegyikükkel külön-külön elvégeztem.

Ahogy a tanfolyam oktatói - ezúttal is, a változatlan "négyesfogat": Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Molnár Attila és Veres Nándor vitte magával a társaságot - vélték, a most végzett csapat nagyjából ugyanarról a lelkes, kezdő szintről indult s a hangulat mindvégig megmaradt az őszinte, kölcsönös együtt-tanulás és -munkálkodás keretei között. Nem voltak köztük sztárok, se kisebbrendűségi érzéssel viaskodó nemecsekek - állapítom meg most, vizsgára készített portfólióikat áttekintve, akkor sem, ha nem mindenki érezte jól magát a saját bőrében. 

András Ervin, Antal Gyöngyvér, Csiki Attila Miklós, Deák Apolka, Deáky Lóránd, György Orsolya, Jakab Emil, Kocsis Boldizsár János, Kömény Levente, Kovács Márk, Mezei Attila, Pál-Katona Judit, Petres Noémi, Sütő Béla, Vass Tamás Imre a 10. évad osztálynévsora, s velük együtt immár 148-ra emelkedett a fotósként akkreditált végzettek száma.

És most lássuk a névtelen véleményeket, majd megtekinthetjük a vizsgamunkákból válogatott virtuális "tárlat" is.

1. 
- Nekem nagyon tetszett, az előadások jók voltak. Kár, hogy az elején nem volt egy összerázó ismerkedés, nem tudtuk egymásról, hogy kit hogy hívnak, a kirándulás nem volt eléggé jó alkalom ehhez. A kirándulással kapcsolatban több odafigyelést. Mert például naplementekor a gyimesi egyedi fényeket elszalasztottuk, mert pont akkor ettünk.

2. 
- Nem vagyok megelégedve a tudásommal, úgy érzem, hogy nem tanultam eleget... Itt voltak, akik már dolgoztak a szakmában, de én egészen a nulláról indultam. Még gépem se volt, a kollégák adták kölcsön itt. 

3.
- Több iskolát el tudtam volna képzelni, a képek elemzését mindenképpen, s egy kicsit hosszabb tanfolyamot. Szakemberektől kíváncsi lettem volna a véleményre különböző munkákról. 

4. 
- Mikor idejöttem, minimális tudásom volt, ahhoz képest elég sokat fejlődtem, de még van hely a többhöz. 

5.
- Kaptam egy jó inspirációt, hogy mi után s hol nézzek, még hová kellene fejlődni, mit érdemes csinálni. Nagyon tetszett... Egy kicsit nem tetszett ez a vizsgára felkészülés... Terveim még nincsenek, majd kialakul.

6. 
- Kezdőként jöttem ide, minden új volt nekem. Nagyon élveztem és sajnálom, hogy vége van. Szeretném folytatni. Mindig motivált voltam, adtak feladatot, kellett készüljünk. A vizsgafeladatok sem értek váratlanul. Ha tanultál, tudtál.

7. 
- Kb. 6 éve fotózok, azért jelentkeztem a kurzusra, hogy mélyítsem el ezt a tudásomat. Eddig igazából csak magamtól fejlődtem. Sikerült belemélyedni mindenbe, amiről tanítottak, s tényleg, jó dolgokat tanultam. Szeretnék továbbra is fotózással foglalkozni, stúdiót nyitni vagy ilyesmi, erre fogom felhasználni a diplomámat.

8. 
- Sajnálom, hogy egy csomó óráról kimaradtam, főként az elejéről, de be fogom hozni, mert közben motiváltabb lettem. Mindenképpen nagyon jó volt, s jó volt a társaság, jó fejek voltak a tanárok is. A lényeg az, hogy megcsináltam.

9. 
- Nagyon hasznos, nagyon jó, nagyon tartalmas, az egy baj van vele: rövid. Igen sajnálom, hogy hiányoztam az első hétről.

10.
- Nagyon jó volt minden, a kirándulás is, akkor tanultunk a legtöbbet a gyakorlatból, elméletből sok alkalom van, de a gyakorlat kevés. 

11. 
- Közép-kezdő szintről indultam, édesapám fotózik, ő biztatott, hogy jöjjek, meg volt velem elégedve.

12.
- Nagyon jó volt. De fárasztó is egyben. Nagyon sűrített. 

13.
- Igazolódott, amit az öcsémtől hallottam: megkaptam mindazt, amit vártam. Mind elméletben, mind technikai tudásban. Nagyon megérte. Talán ha időben jobban szét lehetne szórni a tanfolyam anyagát... Ne sűrítsük össze öt hétvégébe, legyen mondjuk hat... Aki messzebbről jön, mint pl. én, annak nehezebb. Különben többen jönnének más megyékből is. 

14. 
- Szerintem a tanárok a lényeget mindig elmondták. Nagyon kezdő vagyok, nagyon az elején, most vettem a felszerelést, mindent.  

15. 
- Az lenne jó nekünk, akik nem mindennap használjuk a fotózást, hogy folytatódjon valamilyen szinten. Maradjon meg a közösség, a csoport. Ha az ember továbbra is kapna feladatot, utántöltést, akkor nem maradna el a folytatás.

A 10. évad virtuális tárlatára itt lehet belépni. Jó nézelődést mindenkinek!

Homoródalmási anzix

Nyár végén fotográfiai jelentőségű eseményre került sor a községben: a hagyományos Barlang-fesztiválon bemutatták Mi idetartozunk a földhöz... Homoródalmás múltja és jelene dokumentumokban, szavakban, képekben című albumot (Pro-Print, Csíkszereda, 2013), amelynek két főanyaga - Oláh Sándor és Mihály János történelmi dokumentumösszeállításai - mellett helyett kapott közel 50 oldalnyi fotó, amelyeket az elmúlt években a községben rendezett HMKK-fotótáborok gazdag anyagából válogatott a könyvet tervező és kivitelező Ádám Gyula fotográfus. A kötet külcsíne mindenképpen jót tett a jobbára szöveges anyagnak, a fotók pedig sűrítetten képi valóságra váltották a szövegek világát. Szerencsés egymásratalálás, szerkesztői telitalálat a párosítás. Sok szép képet láthatunk az albumot lapozva. Ízelítőül íme néhány...

Ádám Gyula fotója

Erdély B. Előd fotója

Katkó Tamás fotója

Kovács László Attila fotója

Márton Ildikó fotója

Miklós Csongor fotója

Óriásfotók a román parlamentben

Előbb Karcfalva főterén, majd a csikszeredai Játékszin előtti placcon, most meg a román parlament impozáns folyosóin láthatók azok az óriásfotók, melyeket Ádám Gyula fotóművész (HMKK) válogatott össze a IV. Székelyföldi Napok tiszteletére a Hargita Megyei Kulturális Központ fotótáboraiban részt vett számos fotóművész hozzájárulásával. Az eljárás, a technika széles körben alkalmazott már külföldön, az első - sikeres - próbálkozások után nálunk is könnyen meghonosodhat. 

A vonatkozó fotókat a maszol.ro képriportjából kölcsönöztem.

HMKK-fotósuli, 8. évad

Nem csak a faragó dolgozik...

Két héten át megvontam magamtól az internet és a blogolás áldásait. Éltem az életemet, szebbnél szebb tájakat láttam, a képiség nem volt hiánycikk körülöttem, ám időközben az történt, hogy Csíkszeredában beindult a Hargita Megyei Kulturális Központ immár ismert fotósulijának 8. évadja, 14 hallgatóval. Mostanáig minden megnyitón sikerült részt vennem, indulástól ismeretséget kötnöm a fotográfia világába újonnan belépőkkel; most ez a lehetőség elmaradt. (Mondják, kerestek is a szervezők, hogy értesítsenek, de nem volt kit...)

Most, alig egy héttel az indulás után, vasárnapra ütemezték a tanulmányi kirándulást: amolyan szeszélyes bolyongás ez a csíki valóságban, annak egy szűk, mégis igen tág körzetében; egy tájegységben, amely ezúttal a Kászonok vidéke volt.Maradt még hely a buszban, velük mentem - ilyen kiruccanáson ugyanis eléggé ritkán vettem részt.

Vadászat után szokás mondani - amikor a vadászok karján, vállán és a hajtókén úgyszintén, csak úgy fürtökben lógnak az elejtett kisvadak (a nagyvadakra ma már igen körülményes lőni!) -, hogy velünk volt a vadász-szerencse. Ez a megállapítás a fotósulisokra is áll, mert azon túl, hogy az élményt jelentő nyergestetői műemlék- és kopjafaemlékpark-fotózás eleve adva volt s a téma nem szaladt el a pillanattal (legfeljebb a kivágás kiválasztása, a felvétel paramétereinek beállítása  jelenthetett problémát), addig Kászonjakabfalván szinte lépésről lépésre kínálta föl magát - előbb az élmény, majd nyomában a látvány is. 

A házigazda elvész a fotósulisok sokaságában

Egy rozzant, düledező, hagyományos kászoni székelykapu előtt ácsorogva egyszer csak megnyílt előttünk a porta, s az ott élő fafaragó (nyugdíjas) gazda dolgos világa. Egy-két ismerkedő mondat után hozta is elő minden kincsét - keze munkájának, népi alkotó kedvének gyümölcseit -, majd a valóságban is bemutatta, mit jelent fafaragónak lenni, a fák erezetéből kibontani a formát és a látványt.

Nem kellett sokat menni, amikor igen különös szépségű, fiatal cigányasszony engedélyezte a társaságnak a fotografálást. A "stúdiómunka" közepén betoppant a felháborodott férj és kérdőre vonta a fotográfusokat, hogy mi a búbánatos nagynyavalyát akarnak a feleségével. Addig-addig, hogy a fotódiplomáciában igen-igen jártas tanfolyamvezető, Ádám Gyula jó érzékkel hárította a szóváltást, mindenki megelégedésére.

A kászoni cigányszépség állta a fotósok rohamát

Volt aztán panoráma-fényképezés a temető oldalából, a völgyben elterülő falu látványára fókuszálva, majd várta a társaságot a kászoni tájház megannyi érdekes kiállítási tárgya. Ez utóbbi helyen a gyengén megvilágított környezetben történő, klasszikus stílusú fényképezést gyakorolták s tanulták meg a hallgatók, majd a napot jó hangulatú kávézással és koccintással zárták a Vackorhoz címzett panzióban.

Örvendhettünk a jó fényeknek, kontrasztoknak, volt részünk napsütésből, esőből, ehettünk mosolygó hullott almát az őszi kertekből, sikerült kézen-közön felfalni egymás uzsonnáját, történeteket meséltünk, a fotósok olykor a saját kedvtelésükből és saját fejüktől vezérelve is elbogárzottak, de végül mindenki elékerült és a leszálló este leple alatt hazagördültünk Csíkszeredába. Ádám Gyula még a lelkükre kötötte: mindenki jól őrizze meg a vasárnapi zsákmányát, mert a továbbiakban ebből fognak majd dolgozni a laborgyakorlatokon és talán a vizsgamunkák kiválasztásakor is.

Kimerülten, a kászoni tájház tornácán
Ádám Gyula fotói

Hetedszer is fotósuli

Mármint a HMKK háza táján. Az évente két alkalommal rendezett, öt-öt hétvégen tartott professzionális fotótanfolyam rendszerint új és új meglepetésekkel szolgál. Állandó tanárai és szervezői (Márton Judit, Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Molnár Attila és Veres Nándor) szerint mindenik csapat más és más jellegzetességeket mutat; e mostanit úgy jellemezhetjük, hogy kevesen vannak, de szinte egységesen jó irányba húznak. E megállapítást ma már én is megengedhetem magamnak, hiszen immár a negyedik hétvégének ugrottak neki a tegnap s mutatták be "házi feladataikat" a témavezető Veres Nándornak. A jóízű, kötetlen beszélgetés tulajdonképpen egy kis asztal körül folyt, amire a hallgatók rendre kiteregették riportképeiket s a tanfolyamvezetővel közösen alaposan átbogarászták valamennyi teljesítményt. Annak ellenére, hogy a képfeldolgozásba még csak ezután kóstolnak bele, szép számú jó, sőt nagyon jó képet láthattunk, s azon fotók se voltak kevesen, melyeket néhány értő fogással használhatóvá lehet adjusztálni. Külön érdekessége volt a megbeszélésnek a színes és fekete-fehér technikák jellegzetességei összehasonlítására elvégzett páros fotók kielemzése: egyazon színes képnek f/f változatával együttes bemutatása szemléletesen rámutatott a kétféle megjelenítési mód közötti különbségekre, előnyökre és hátrányokra. Érzésem szerint a beszélgetés alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a fotografálással ismerkedők már a kezdetektől érzékelhessék, hogy a fotótechnika, a fényképezés egész szabályrendszere nem öncélú bűvészkedést, hanem határozott esztétikai érdekeket szolgál.

Fazakas Gabriella színes és f/f tanulmánya: Spenót tükörtojással

Tábor - huszonötödször

A kocka el van vetve, hiszen a beharangozás megtörtént: 25. fotótáborát tartja a jövőhéten a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK), ezúttal a Maros megyei Backamadaras vendégei a meghívott, illetve az egy heti kiruccanásra vállalkozó fotográfusok.  A tábor művészeti vezetője Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotográfus, résztvevői pedig Ádám Gyula és Márton Ildikó Csíkszeredából; Baranyi Ildikó Bukarestből; Both Gyula és Tordai Ede Marosvásárhelyről; Erdély Bálint Előd Székelyudvarhelyről; Kovács László Attila Sepsiszentgyörgyről és Miklós Csongor Csíkmadarasról. 


A fentihez hasonló táborok hasznáról most csak annyit, hogy nemrég közel száz oldalas, szép kiállítású, magánkiadásban megjelent album járt a kezemben a salgótarjáni Homoga József fotóival (Erdélyi tájak, erdélyi emberek), amelyek a művész kizárólag a HMKK-táborokban készült gazdag egyéni anyagából valók. Homoga két ízben is vendége volt a székelyföldi fotósoknak: Csíkdánfalván (2008), illetve Csíkmadarason (2010) gyűjtött anyagot. A képek mellett el is meséli táborozása körülményeit, s kötete bizonyítja, hogy a HMKK által elképzelt táborokban időzni csöppet sem laza szabadidős foglalkozás, hanem alkotó munka a javából! Az alábbi képeket az albumból válogattuk.

(Lásd még Homoga Józsefről a Fotótanú-ban:  itt.)

Öszzetartozás

Kovács László Attila (a továbbiakban: KLA) képeit nézegetni emlékezetes időtöltés. 2007 óta jár eszemben az itt látható két fotója - azóta több tucatnyi fotóját láthattam, különféle ki- és felállításban, de ez a kettő csak nem került elő, ha csak nem egy prezentáció formájában, ami - ahogy érkezett, úgy hamarosan nyoma is veszett.


Barátom asztalán pillantottam meg a napokban a KépVIDÉK alkotócsoport Háromszéki életképek c. 2007-es albumát, s lapozás közben örömmel bukkantam KLA képeire. Szó se róla, az egész gyűjtemény úgy, együtt, a háromszéki alkotócsoport maradandó fegyverténye s közösségi fellépésének példamutató bizonyítéka, a közös alkotói jegyek vállalásának tárhelye - amiként az előszót jegyző Szonda Szabolcs helyesen megállapítja. Ilyen szempontból markáns testvértörekvések mutathatók ki a Hargita Megyei Kulturális Központ körül kialakult fotós alkotótáborok közösségének szakmai hitvallásával, s érdekes módon, ez az összetartozásra predesztináló szellemi rokonság éppen napjainkban testesül meg egyre több közös projektben.

De KLA képei önmagukban is emblematikusak. Már-már eszköztelen egyszerűséggel, minden fölösleges külsőséget kiiktatva, a legprózaibb módon tud mélyen poétikus és lírai lágyságú lenni egyszerre. Meséi a derengő fények és a tűnékeny árnyékok szövevényéből kikevert arcok, gesztusok és helyzetek, egymásra vetülő síkok révén  tárják fel magukat előttünk, egyesítve nemzedékeket, életközösségeket és egymásrautalt sorsokat.

Fotósuli a küszöbön

Ádám Gyula plakátja - még lehet jelentkezni!

Se szeri, se száma a fotóiskoláknak, tanfolyamoknak. Mint ahogy a fényképezés is határtalan és parttalan foglalatosság. Azt hiszem, a képzés, a jó irányba való terelgetés nehezen tudja fölvenni a versenyt a fényképezés vírusának terjedésével, de jó, hogy legalább megpróbálja...


Csíkszeredában most már hatodszor indul útjára a HMKK égisze alatt a formáját már szinte-szinte intézményesített "fotósuli", ahogy az érdeklődők emlegetik. Jó, hogy az oktatók az éveken át következetesen kitartottak a tanfolyam mellett, professzionalizmusuk, nyilvános fotográfusi tevékenységük a garancia arra, hogy nem a "vak vezet világtalant" meséje játszódik le, mint ahogy az nem egy helyen még fotótanfolyam örve alatt történik. Magam is résen leszek a továbbiakban, hiszen az évek során rájöttem, hogy az ilyen intim fotóműhelyekben is akad gondolatébresztő tanulság, érték és nem egyszer ha apró is, de közérdekű szenzáció...

Apónál

Vasárnap, tavaszi napéje-

gyenlőségkor a Szeptemberi fotósulisok ismét hallattak magukról. Pedig csak nemrég, január 13-án nyitottam meg első, bemutatkozó tárlatukat Csíkszeredában; akkor tízen álltak, alig valamivel a sikeres fotótanfolyam záróvizsgája után közönség elé. Akkor azt emeltem ki dicséretükre, hogy nem álltak le a diploma megszerzésénél, és fontosnak tartották önálló alkotó közösséget létrehozni, amelynek pezsgő munkahangulata előre viheti őket a kezdés buktatóval teli útján.

A múlt héten azzal leptek meg, hogy elhívtak Barótra, nyitnám meg az immár Fotótár 2-re keresztelt közös tárlatukat, amelynek anyaga részben a januári kiállításon is szerepelt, de menet közben új képekkel, jelentkezőkkel gazdagodott, olyképpen, hogy immár 13 alkotó fotói kerültek a falra. Ehhez éppen elegendőnek bizonyult a baróti művelődési otthon kisterme, ahol szíves vendéglátás közben meg is nyílt a tárlat, volt öröm, egymásra találás, nyüzsgés a tavaszban, aminek a végeredménye egy jó kis kiruccanás lett a közeli Kisbaconban, Elek apó ülő szobránál, akivel emlékképet is csináltak a fotósulisok (fotó: Lőrincz Lehel), valósággal megfojtva szeretetükkel a szerényen mosolygó szellemóriást, aki igen számos, ma is kedvelt olvasmány mellett azt a szállóigévé vált örökséget hagyta minden, utána élt és jeleskedő alkotóra, hogy legfőbb érték - az elvégzett munka. (Benedek Elek írói végrendeletének utolsó három szava: "...fő, hogy dolgozzanak.")

Mintegy perelve a koncentrációs táborok kieszelői által később ellopott és vérben-füstben-gázban meghordozott és gyalázott jelmondattal, amely már a maga idejében nagyon hamar hamis csomagolópapírnak bizonyult...

*

A Fotótár 2 kiállítói: Balási Csaba, Borbáth Áron, Czikó Éva, Farmos Rudolf, Fülöp Szilárd, Incze Domokos, Incze László, Kelemen Csaba, Lőrincz Lehel, Márton Ildikó, Sütő Gábor, Teutsch Alpár és Vitos Hajnal.

Vicces fotósulisok (3)

A HMKK fotósulijának harmadik évadja is elballagott...

Öt hétvégen át tartó pünkösdi királyságukból csak keveset volt alkalmam osztozni, viszont megállapíthattam: a gyorsan közösséggé kovácsolódott 19 ember - kevés kivételtől eltekintve - olyan kohéziós erőt képvisel, amiből mindenki csak nyerhet. Ők azért, mivel megsokszorozza erejüket és önbizalmukat, a külvilág meg azáltal, hogy összetartásuk kisugárzik környezetükre és ha csak lehet, integrál. Magához vonz. Munkakedvük, ambíciójuk ragályos. Sikerük, vizsgaeredményük se meglepő. Nem csak egyénként, hanem közösségként is vállalták a megmérettetést.

Nevüket, legalább most, a végén nem árt fölvésni a mestergerendára. A jövő így legalább tudni fogja, hogy mi volt a helyzet induláskor. Többségük ezután fog bizonyítani a fotóművészet terén.

Az "évfolyam" pedig állt Bilibók Ferencből, Borbély-Bartis Árpádból, Erős Attilából, Erős Zoltán Leventéből, Ferencz Attilából, Ferenczi Győzőből, Gáll Ferencből, Gergely Szilárdból, Hadnagy Lászlóból, Henning Jánosból, Kopacz Attilából, Kováts Árpádból, László Ilonából, Lázár Lehelből, Lengyel Lászlóból, Mincsor Szabolcsból, Pászka Ervinből, Szabó Csabából és Szőcs Lórántból.

Az utolsó órák szünetében és a vizsgáztatásra várakozás holtidejében rendre elbeszélgettünk - "egy hideg, egy meleg" alapon - a tanfolyam eredményességéről. Ahogy azt az eddigi évadokkal is tettem, a véleményeket név nélkül kértem, úgy is adom vissza. A döntő válasz nem a "ki mondta", hanem a "mit mondott" kérdésre érkezik...

*

- Nekem nagyon is megfelelt. Amatőrként, hétvégi fotósként iratkoztam be, hogy némi fotótörténetet és olyan fogásokat tanuljak, amire nem volt lehetőségem kipróbálni... A tanfolyam szervezettségén, struktúráján még van mit igazítani, hogy pontosan tudjuk, ettől eddig ez és ez van, ilyen óra következik, az ember akkor fel tud rá készülni...

- Jó volt a társasággal együtt lenni. Számomra épp csak ízelítőt jelentett, mert a többiek előbbre voltak. Iskolai próbálkozásaimat akartam kiteljesíteni e tanfolyammal. Szeretnék majd egy jobb gépet vásárolni, hogy életbe ültethessem a tanultakat.

- Talán annyi hátrány volt belőle, hogy mindig be kellett utazzunk mi, gyergyószentmiklósiak. De hát ha nem tudott megoldódni helyben, akkor én jöttem Mohamedhez. Nem mondom, hogy túl sok újat tanultam, de az az egy-két dolog, ami rám ragadt, annak örvendek. Annak, aminek el volt nevezve, hogy "tanfolyam", tökéletesen megfelelt, vitte a színvonalat.

- Számomra a fotótechnikai rész volt a legizgalmasabb, s abból is az, ami előttem ismeretlen volt. Például tudtam, hogyan működik egy optika, de ennyire mélyen és szakszerűen még nem találkoztam a kérdéssel. Ami kissé hosszasnak tűnt, az a fotótörténet, de ez ezzel jár, ezt is kell tudnia egy fotósnak, ha már erre adta a fejét. Talán a képfeldolgozásra kevés idő maradt.

- A csapatmunka tetszett, az, hogy közösen fotózunk. Tudatosabbá tett minden szempontból. Elkezdtem komponálni, hogy lehetőleg kész kép jöjjön ki a gépből. Csak a legminimálisabb hozzányúlást tegye szükségessé. Jó volt a fotótörténet is, mert kinyitotta a szemünket a világra. Több is elkelt volna a közös fotózásból, kiszállásból. Amúgy nagyon rövid volt, zsúfolt. Talán ha meg lehetne nyújtani valamennyivel... Az eseményfotózásra jobban elő kellene készülni.

- Jó szakmai csoport vezette, sok titkot tudott megosztani velünk. A pedagógiai része kívánnivalót hagyott maga után, de ezen lehet segíteni a gyakorlattal. A szakma a kezünkbe van adva, rajtunk múlik a folytatás.

- A kellemes fele volt több: jó volt a társaság, a kurzus felépítése, a vége felé kissé sok számítógépes munka szorult egy-egy napra, ami kifárasztott egyeseket, de talán éppen ezért lett hatékony. Örvendtem a kiruccanásoknak: Szentkirályra, Gyimesbe. Nagyjából megkaptam, amit elvártam.

- Negatív véleményem: eléggé átláthatatlan, az elején nem tudtuk, mi lesz belőle, kellene egy világos felvezető, eligazító. S a már kész anyagokat is megkaphatnánk előre, hogy időben tudjuk beosztani magunknak a tanulmányozását (pl. fotótörténet). A többi benyomásom mind pozitív: mindent kipróbálhattunk, ami a fotózás terén lehetséges, különböző műfajokban és környezetben, s akkora anyagot össze lehetett gyűjteni, hogy ebből nyugodtan dolgozhattunk. Jónak találom a kurzusok beosztását, a foglalkozások sorrendjét.

- Tetszett nekem, szép, jó, az ember látását ráirányította a lényegre, eddig például nem láttam tisztán dolgokat, de most már jobban látom, mit kell s mit nem fotózni. Az oktatók szerintem beleadtak mindent a sikerbe, elmagyarázták rendesen. Most, az utolsó hétvégén kimondottan hiányzik, hogy jövő hét végén nem kell jönnünk. Egyáltalán nem volt kidobott pénz a tanfolyam. Amikor az első órára bejöttem, azt hittem, hogy mindenki maga fele fog fordulni, senki nem fog nekem segíteni. Nagyot tévedtem: ha valamit nem tudtam, többen is ugrottak. S ez így ment végig.

- Jó volt, sokmindent tanultam s főként indíttatások értek. Ez volt a legjobb. Mivel ezek a keretek, ez a lehető legjobb kompromisszum a szervezésben.

- Újságban olvastam a hirdetést, utánanéztem az interneten, mi jelent meg a korábbi kurzusokról, s elhatároztam, ez kell nekem. Leginkább a közegre vágytam, hogy több fotóssal megismerkedjek s némileg a szakmában jártasságot szerezzek. Ilyen szempontból nagy szerencsém volt a fotótörténettel, ami meggyőzött arról: érdemes fotográfiával úgy foglalkozni, hogy művészetnek tekintjük s meglátjuk benne azt, hogy mik voltak az eljárások, milyen eszközöket használtak... Összességében elégedett vagyok. Jó baráti társaság jött össze, kivált a gyergyóiakkal, együtt utaztunk rossz időben, jó időben, sajnálom, hogy két alkalommal hiányoztam, most is érzem a hiányát... Mondjak hideget is? Talán az, hogy rövid volt, sokkal több találkozásra lett volna szükség. Igazából jó lenne együtt élni, így, egy fotóközösségben, amíg él az ember, mind csak tanulni, próbálkozni és élvezni az eredményt.

- Ha több gyakorlat van, az jobb lett volna, de jó, hogy maradt idő a tanításra is, az oktatókat tekintve mindenki a saját anyagában volt jó, mindenki jól tudja a magáét. A legjobb az egészben a társaság volt, ahogy megismertük egymást, mert a fotósok amúgy eléggé zárkózott emberek... Itt megpróbált mindenki lehetőségéhez képest kinyílni, közös nevezőre jutni.

- Az egész jól ki van találva, a célomat elértem, amiért jöttem. Tanultam elméletet s gyakorlatot is annyit, amennyivel megélek.

- Négy éve fotózgatok, de nekem teljesen jó volt, ami engem is meglepett. Most jöttem rá istenigazából, hogy nem sokat tudok, idáig csak nyomogattuk a gombot. Egyedüli dolog, amit hiányolok, hogy a képkivágásra keveset fordítottunk, pedig az komoly dolog. Más tanfolyamon mintha inkább előtérben lenne. Mindent összevetve profi volt. A csapatszellemért jöttem a tanfolyamra, amit meg is kaptam.

- Leginkább a gyakorlati rész tetszett, abból is a stúdiófotózás, a fénytechnika megtanulása és gyakorlása. Negatív megjegyzésem nincs, hangulat nagyon jó volt.

- Jó volt a társaság, a hangulat. Sokat tanultam, bár hétköznapjaimban fotóval dolgozom, de most látom igazán, mit jelent a komoly fotózás. Kidobott a megszokott rutinból. Kevés az 5 hét, több gyakorlat és elmélet egyaránt elkel.

- Nagy élményt nyújtott, mind tanulásban, mind baráti kapcsolatokban. Barátokat szerezni mindig jó. De tanulni se kutya! Otthon én próbálgatom fejleszteni magamat, de amikor más mondja, akkor jobban fog az emberen. Kaptam egy jó hátszélt, s meglehet, én is ugyanígy hozzájárultam valakinek az ösztönzéséhez. Jó volt, hogy úgy kezeltek minket, mintha mindenkinek egyenlő esélye lenne a kibontakozáshoz. Ha meg lehetne nyújtani egy kicsit az öt hetet, akkor az még jobb lenne. De ezt már a szervezők tudják, hogy lehetséges vagy sem, mert anyagi vonzata van.

*

Ezek után nem igazán van mit hozzátenni, mint azt, hogy várjuk ennek az évjáratnak a beérését, művekkel való jelentkezését a fotós mindennapokban.

Illusztráció: a megérdemelt bankett * Fotó: viccesfotósulisok

Vicces fotósulisok 2.

A Fotósuli - 3. évad / kritikai albumba a mai nappal felkerültek a tanfolyam további hallgatóinak: Pászka Ervinnek, László Ilonának, Szabó Csabának és Erős Zoltánnak a fotói, kritikai megjegyzéseimmel együtt. A kommentárok csipkelődő, enyhén laza modorát nem kell szívre venni - csak egyetlen őszinte véleményt képviselnek a prérin...