2012. május 30., szerda

Érettségi fénykép helyett

Ádám Rebeka: Tükrözés
Úgy ismertem meg Rebekát, mint a neves fotográfus lányát. Akkoriban ötödik osztályos volt, és a csíkszeredai Tanulók Házában ügyeskedett, egyebek mellett a fotókörben is, a legfiatalabbak között. Egy bemutatkozó tárlatuknak amolyan világra segítő keresztapja voltam, egy évtizeddel ezelőtt Székelyvarságon készített képeikről lelkesen írtam, ahol csak tudtam - többek között itt is (Tanulók a tanyavilágban)..


Rebeka nőtt-növögetett. A fotográfia érdeklődésének némileg a peremére szorult. Új kihívások jöttek életében: a hangszeres zene, az éneklés, a néptánc. Édesanyja révén, húgával együtt sokféle hagyományőrző művésztevékenységbe belekóstolt, valamennyi próbálkozása egy-egy ígéretes sikerrel járt. Tavaly a Csíkszeredai Régizene Fesztivál meghívott zenei előadóként láthattam viszont a színpadon - már elbűvölő nagylányként, szívszorítóan tiszta, üde hangjával kitöltötte körülöttünk a Mikó vár udvarterét. Valamivel korábban hallottam csángó dalokat énekelni édesapja, Ádám Gyula visszhangos fotótárlatának megnyitóján.


Ádám Rebeka: HMKK-fotótábor, Karcfalva
Aztán hallottam, hogy környezetvédelmi tárgyú fotópályázatokra is benevezett, sőt a HMKK-fotósulik negyedik évadjára is beiratkozott. Azt gondoltam akkor, útja visszakanyarodik a fotóhoz, s örömmel írtam egyik diplomamunkájáról is a Fotótanú-ban. Korábban találkoztam vele HMKK fotótáborban is, majd láttam modellként besegíteni a fotósuliba. A cselekvő művészi tevékenység világában eltöltött gyermek- és ifjúkor zárul le holnap. Rebeka elballag. Tavaly, egy vele készült interjúban azt próbálta elmagyarázni, hogy sok tevékenység jelent örömet a számára, de nehéz eldöntenie, melyik az, amire érdemes lenne egész életét feltennie. Egyelőre mindenben a szabadság, az élményszerű önkifejezés örömét kereste. Nem lesz könnyű meglelni a legjobb utat. Érettségét bizonyítandó, csángóföldi zenei élményeit rendszerezte értékes, eredeti dolgozattá, amely máris forrásértékkel bír. 


E sorokkal most csak azt szeretném neki sugallni, hogy vannak, akik fokozott figyelemmel követik életének, majdani pályájának alakulását. Immár nem csupán a család nagyleánya, nem csak a helybeli művészeti iskola egyik büszkesége, hanem olyan közösségi jövőígéret, aki néhány emberöltőnyit tovább visz majd az előtte járók beteljesületlen álmaiból.
Ádám Gyula fotója Rebekáról

2012. május 27., vasárnap

Versért - paparazzik

Kissé elaludtam, így csak ma bukkantam rá Völgyi Attila fotóriporter blogján arra a figyelmes, érzékeny bejegyzésre, amivel a költészet napját megtisztelte. Igaz, némileg hízott a májam, mert hogy a fotótanú-n készülő, gyüldögélő antológia anyagából válogatott egy verset (ráadásul éppen az enyémet - a Légifotóst, amibe időközben mások - szintén fotósok -  is "beleszerettek"), mintegy felhíva a figyelmet a már összegyűlt anyag fontosságára. Igazság szerint nincs szívem lezárni a készülő kötetet, pedigh már egy tekintélyes könyvre való anyag összegyűlt s már az illusztrációkat is összeválogattam hozzá, de valahányszor nekilátnék a szerkesztésnek, ismét rábukkanok néhány új, érdekes, fotóval kapcsolatos írásra és akkor jön az újabb halasztás, a végső határidő kitolása.


Köszönet a bejegyzésért! Cserében itt látható Völgyi Attila Paparazzik c. fotója, amely Budapesten ügyködő amerikai lesifotósokat ábrázol, kemény munkában.


2012. május 20., vasárnap

"Elballagott" a hetedik évad

A tárlat kicsiben. Belépés az utolsó bekezdésben lévő
hivatkozásról


A hét közepén elbúcsúztak tanáraiktól a HMKK 7. fotósulijának hallgatói. A bejelentkezettek közül végül is nyolcan vitték végig következetesen a szándékot, hogy öt hétvégén megkísérelnek a lehető legtöbb fotográfusi tudnivalóra szert tenni. Így aztán szerdán bizottság elé állt (névsor szerint) Czompók Gyula, Dászkel János, Duma Róbert, Fazakas Gabriella, Fülöp József, Ilyés Mónika, Kusztura Katalin, Szávuly Attila, s megtörténhet, hogy hamarosan viszontláthatjuk nevüket - természetesen munkáik alatt - valamely fotográfusi fórumon, kiadványban vagy tárlaton.


Közös megegyezéssel, diplomamunkáikból - szubjektív válogatásom alapján - 2-2 fotót emeltem ki egy virtuális közös tárlat anyagaként, ami első hivatalos jelentkezésükként is betudható. Míg a vizsgáztatásra vártak, rendre véleményt is mondtak a tanultakról és a kurzus hatékonyságáról. Csupa bizakodó megállapítás: " Jó volt, szép volt minden, de még csak a kezdet..."; "Egyesek kevesebb tudással érkeztek, de öröm volt látni, hogy a kurzus végére látványosan fejlődtek..."; "Eddig csak fotóztam: kezembe kaptam, és pár fotót készítettem. Most viszont kezdem megérteni az optikákat, a beállítások fontosságát..."; "Megérttette velem, hogy a fényképészet több mint technikai megoldások sorozata..."; "Ha valamit lehet jobbítani, akkor azon csak az idő segíthet..."; "Amit kaptunk, az egy kóstoló..."


Ugyanígy, a hetedik évad virtuális tárlata is kóstoló mindabból, ami terv, elképzelés, kitartás és ígéret a SZÁNDÉK-ból.

2012. május 14., hétfő

Zajlik a (fotós)élet

Márton Ildikó: A műhely gyermekei
Most, hogy lelassult a fotótanú pulzusa, némileg kapkodva markolászok az elsuhanó témák után. Nosztalgiával állapítom meg: erről is írni lehetett volna, meg amarról is, de nincs mentség, a jármű (az élet) halad, a táj meg elsuhan mellettünk...


Így fedjeződött be öt hét után a 7. HMKK-fotósuli s azon veszem észre magam, hogy az elmúlt vasárnap már a hallgatók vizsgamunkáinak előkészítésénél asszisztáltam.


És hol vannak azok a hírek, amelyek eljutottak hozzám Bruce Willis budapesti forgatásairól, illetve a lesifotósok rohamáról, miután a kiöregedett, de még figyelem felkeltő filmcsillag oly sikeresen bujkált a kamerák elől! 


Emlék már a backamadarasi fotótábor, ahol pedig vendégként is megfordultam. Részt vettem a tábor végi, jó hangulatú, a helyiekből is nagy vidámságot kiváltó házivetítésen, nyugtáztam a fotósok ígéreteit, hogy hazaérkezve máris kiválogatják a blog részére "kóstolójukat". Aztán arra ébredtem az elmúlt napokban, hogy hárman is szavuknak álltak - Baranyi Ildikó, Márton Ildikó és a régi jó cimbora, Bálint Zsigmond. Egy-egy remek "tábori" képüket máris megosztom a kíváncsi olvasóval, nyugtázván, hogy külön-külön és együttesen is pontos látleletre törekedtek, egy átalakulóban lévő, még midig patriarchális életforma meghatározó képi elemeiből emeltek ki egy-egy részletet, mozzanatot...

Baranyi Ildikó: Kíváncsiság

Bálint Zsigmond: A játszma

2012. május 5., szombat

Hetedszer is fotósuli

Mármint a HMKK háza táján. Az évente két alkalommal rendezett, öt-öt hétvégen tartott professzionális fotótanfolyam rendszerint új és új meglepetésekkel szolgál. Állandó tanárai és szervezői (Márton Judit, Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Molnár Attila és Veres Nándor) szerint mindenik csapat más és más jellegzetességeket mutat; e mostanit úgy jellemezhetjük, hogy kevesen vannak, de szinte egységesen jó irányba húznak. E megállapítást ma már én is megengedhetem magamnak, hiszen immár a negyedik hétvégének ugrottak neki a tegnap s mutatták be "házi feladataikat" a témavezető Veres Nándornak. A jóízű, kötetlen beszélgetés tulajdonképpen egy kis asztal körül folyt, amire a hallgatók rendre kiteregették riportképeiket s a tanfolyamvezetővel közösen alaposan átbogarászták valamennyi teljesítményt. Annak ellenére, hogy a képfeldolgozásba még csak ezután kóstolnak bele, szép számú jó, sőt nagyon jó képet láthattunk, s azon fotók se voltak kevesen, melyeket néhány értő fogással használhatóvá lehet adjusztálni. Külön érdekessége volt a megbeszélésnek a színes és fekete-fehér technikák jellegzetességei összehasonlítására elvégzett páros fotók kielemzése: egyazon színes képnek f/f változatával együttes bemutatása szemléletesen rámutatott a kétféle megjelenítési mód közötti különbségekre, előnyökre és hátrányokra. Érzésem szerint a beszélgetés alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a fotografálással ismerkedők már a kezdetektől érzékelhessék, hogy a fotótechnika, a fényképezés egész szabályrendszere nem öncélú bűvészkedést, hanem határozott esztétikai érdekeket szolgál.



Fazakas Gabriella színes és f/f tanulmánya: Spenót tükörtojással