2012. május 30., szerda

Érettségi fénykép helyett

Ádám Rebeka: Tükrözés
Úgy ismertem meg Rebekát, mint a neves fotográfus lányát. Akkoriban ötödik osztályos volt, és a csíkszeredai Tanulók Házában ügyeskedett, egyebek mellett a fotókörben is, a legfiatalabbak között. Egy bemutatkozó tárlatuknak amolyan világra segítő keresztapja voltam, egy évtizeddel ezelőtt Székelyvarságon készített képeikről lelkesen írtam, ahol csak tudtam - többek között itt is (Tanulók a tanyavilágban)..


Rebeka nőtt-növögetett. A fotográfia érdeklődésének némileg a peremére szorult. Új kihívások jöttek életében: a hangszeres zene, az éneklés, a néptánc. Édesanyja révén, húgával együtt sokféle hagyományőrző művésztevékenységbe belekóstolt, valamennyi próbálkozása egy-egy ígéretes sikerrel járt. Tavaly a Csíkszeredai Régizene Fesztivál meghívott zenei előadóként láthattam viszont a színpadon - már elbűvölő nagylányként, szívszorítóan tiszta, üde hangjával kitöltötte körülöttünk a Mikó vár udvarterét. Valamivel korábban hallottam csángó dalokat énekelni édesapja, Ádám Gyula visszhangos fotótárlatának megnyitóján.


Ádám Rebeka: HMKK-fotótábor, Karcfalva
Aztán hallottam, hogy környezetvédelmi tárgyú fotópályázatokra is benevezett, sőt a HMKK-fotósulik negyedik évadjára is beiratkozott. Azt gondoltam akkor, útja visszakanyarodik a fotóhoz, s örömmel írtam egyik diplomamunkájáról is a Fotótanú-ban. Korábban találkoztam vele HMKK fotótáborban is, majd láttam modellként besegíteni a fotósuliba. A cselekvő művészi tevékenység világában eltöltött gyermek- és ifjúkor zárul le holnap. Rebeka elballag. Tavaly, egy vele készült interjúban azt próbálta elmagyarázni, hogy sok tevékenység jelent örömet a számára, de nehéz eldöntenie, melyik az, amire érdemes lenne egész életét feltennie. Egyelőre mindenben a szabadság, az élményszerű önkifejezés örömét kereste. Nem lesz könnyű meglelni a legjobb utat. Érettségét bizonyítandó, csángóföldi zenei élményeit rendszerezte értékes, eredeti dolgozattá, amely máris forrásértékkel bír. 


E sorokkal most csak azt szeretném neki sugallni, hogy vannak, akik fokozott figyelemmel követik életének, majdani pályájának alakulását. Immár nem csupán a család nagyleánya, nem csak a helybeli művészeti iskola egyik büszkesége, hanem olyan közösségi jövőígéret, aki néhány emberöltőnyit tovább visz majd az előtte járók beteljesületlen álmaiból.
Ádám Gyula fotója Rebekáról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése