2012. július 25., szerda

A Nagyinál

Roppant egyszerű és kézenfekvő témából csinált hatásos fotóalbumot Andrei Baciu fotográfus, amelyet a LiterNet nevű rangos internetes kiadó jelentetett meg digitális formában, szabad hozzáféréssel - azzal a kikötéssel, hogy kizárólag magáncélokra használjuk. Mondjuk éppen műélvezetre...


A fotográfusnak amúgy igen gazdag fotóblogja van, - ahol 2011. február 22-én egyszer már jártunk és nagy megelégedéssel számoltunk be róla -, s amelyen most rendre fölfedezhetjük az album keletkezésének korábbi állomásait, amikor még csak elképzelés és jelzés volt a projektből, de már akkor kirajzolódott, hogy ez az enciklopédikus feltérképezése a falun élő Nagymama vizuális világának - legközvetlenebb környezetének - maradandó jelzéseket, átlényegített értékeket örökít meg. A szándék, az eljárás nem új, az viszont igen, hogy a művész a digitális albummal mintegy "keretbe" foglalja azt, amire annyi figyelemmel, gyöngédséggel és fáradsággal készült. Nem csoda, hogy a képsorozat megtekintői mindjárt saját gyermekkoruk varázsaira ismernek az egyszerű, szegényes, ám színeiben, természetességében valódi mesevilágot idéző paraszti otthon poros, pókhálós, megkopott kellékeiben - és tudják, hogy a visszatérés egyetlen útja a szeretetteljes emlékezés. 




A Nagyinál (La Bunica) - képek egy fotóalbumból

2012. július 20., péntek

12 millió kattintás



Ennyit számlált mostanig össze - na jó, ez a szám azóta exponenciálisan növekedett - az az internetre felrakott (Google+), az ausztráliai Adelaide utcáján készült fénykép, mely egy utcán hegedülő kislányt ábrázol. Hogy mi a rendkívüli ebben a rekord népszerűségű fotóban? Nem tudnám megmondani... Maga a tény, hogy annyi embert érdekel a világon és annyi kíváncsiságot borzol megtudni, ki is a fotóriport alanya (egyelőre nem tudni róla semmit, névtelenség leple borítja), egyáltalán, tudja-e vajon, hogy nagyon rövid idő alatt globalizált kedvencünkké vált, az egzotikum auráját vonja köré. Még egy bizonyíték amellett, mekkora nagyhatalom az internet...


news.com.au

2012. július 11., szerda

Kolozsvári retrók

Két esemény is kötődik a kincses városhoz, ami egyben szülőhelyem is, bár egyre fakuló emlékek kötnek hozzá. Érdekes jelenségnek tartom, hogy mind több az alkalom, amikor a város retróhangulata folytán a közelebbi és a távolabbi múlt fölelevenítése zajlik, nem egyszer a fotográfia révén.


Nemrég nyílt meg fotótárlat Kolozsváron a város 1948-65-ös korszakából, amikor is a "népi demokrácia" idejét éltük s megindultak a nagy bontások és új városnegyed-telepítések hórukkos hullámai. Azokban az évtizedekben számos, gyermekkoromból ismert, egyre romosodó, neorealista hangulatú épület (kulipintyó? viskó?) lett egyenlővé a földdel, s épültek helyükre olyan "büszkeségek", mint pl. a Diákművelődési Ház, később a Györgyfalvi negyed, a Marasti-tér és környéke, a Monostor. És közben csorbult a régi Kolozsvár archív arculata. 


Szintén nemrégiben történt, hogy az 1900-as évek elejéről származó, pornófénykép-gyűjteményt találtak az egyik belvárosi ház padlásán. A névtelen, a jelek szerint professzionális fényképész által készített felvételek propaganda célokat szolgálhattak az akkor működő nyilvános házak számára, amelyek a polgárság és a diáksereg igényeit voltak hivatottak kielégíteni. Segítségükkel jól tanulmányozhatók nem csupán a korabeli erkölcsök, hanem az akkori divat, társasági, illetve intim viselkedési formák, gesztusok, az erotikus szolgáltatás "fejlettségi" szintje. Ez indokolta, hogy a leletet megtaláló gyűjtő a képekből felrakott az internetre is...

2012. július 5., csütörtök

Pálosi

Nyugodjon békében - mondom, hallván a hírt, hogy Pálosi Ferenc Marosvásárhelyről távoli fotóportyára indult, ahonnan már nem is tér vissza. Az 1932-ben Szászcsáváson született fotós a vásárhelyi fotóklub egyik egybetartó tagja volt. 1969 óta fotografált, s amolyan fegyelmezett, minden iránt érdeklődő "mezei" képíró lévén, a körülötte zajló élet apró, de jellemző jegyeit örökítette meg. Szülőhelyéhez különös szeretettel közeledett, s barátai, kollégái mesélik, hogy ott készült fotóit sosem mulasztotta el bemutatni falustársainak. Fáradhatatlanul készült a soron következő falunapokra, amit július 29-én tartanak, de már csak a kollégái által az emlékére készített szászcsávási fotográfiák fogják őt megidézni. Az Előréhez, majd a Romániai Magyar Szóhoz küldött felvételeit, akárcsak emlékét, őrzöm.Sajátos fotós-szemléletével sokoldalúbb, gazdagabb lett szemünkben a világ...


Pálosi Ferenc egyik legjobb fotója
Kollégái által készített felvétel: Pálosi Ferenc fotográfiái