Montreali barátom, Pusztai Péter bevallottan a fekete-fehér fotók pártján áll, mégsem veti meg a színes témát, s ha elékerül, bizony, nem hagyja elszállni a pillanatot.Magam is sokszor igen alaposan végig kell hogy nézzek egy képet, amíg meg tudom állapítani kellő biztonsággal, hogy színvilága, bár természetes - azon kívül, hogy a valóságot idézi -, nem igazán funkcionális.
E fotónak, mely azt a címet viseli, hogy Halál Montrealban, az élénken lángoló vörösei, aranyai és késő sápadtzöldjei valóságos gyászpompába vonják a derékbatört, kimúlt fatörzset. Mindkettő - a fekete-fehér elem, de a színes is - ugyanannak a halálnak a két arcát tárják fel: egy iszonyút és egy szép, kegyes hazugságét. A mosolygó és a vicsorgó halál ugyanazon a palettán. És mégis: készítője nem tartja teljes értékű fotóműfajnak a fényképész színvadászatát.
Joga van hozzá, még ha nincs is igaza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése