Elmenetel

Ez szép temetés volt - mondhatja a képekre nézve a megkopó emlékezet. Mert mindenki közel két évtizeddel fiatalabb rajta. Az 1991-ben Imreh S. István sepsiszentgyörgyi fotós által készített riportképek a Romániai Magyar Szót tudósították a kiváló háromszéki grafikus, Baász Imre korai elmeneteléről.

Pályatársak eresztik le a földbe a koporsót (aki benne fekszik, alig múlt ötven esztendős), s a kötelet markolók is bosszantóan ifjak még - ahhoz képest, hogy ma meglett emberekként jönnek velünk szembe az utcán.

Az alsó képen a Vox Humana kórus búcsúztatja a távozót tiszta zengzetekkel, harmóniákkal, ég alatt szárnyaló dallamokkal.

Szép temetés volt... Csak ami utána következett, az groteszk és szomorú. A művész (aki ifjú korában maga is fotózott) özvegye több ízben is, legutóbb épp idén januárban nehezményezte a helyi sajtóban, hogy a város- és megyevezetés méltatlanul mellőzte Baász emlékét, és ezért kilátásba helyezte férje földi maradványainak elköltöztetését Marosvásárhelyre. Ez is egy formája a polgári tiltakozásnak. Balla D. Károly ungvári költő performansznak értelmezi e gesztust. Tiltakozásnak, figyelemfelkeltésnek.

Pedig milyen szép temetés volt...