![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3CfqD0H4QfTIFZM5tQipnouuiSmgD47kH5PXpJ20aAUBgRdgnCcOamTkJPg452jjARM1oQ1p4vboygXut8dVOwciRDSq0BS2X8GmOXUFLuuLZGC6ci8PtdiEZ9O1qNyC3Bhz_baxMufk/s320/fototanu_87.jpg)
Azon a nyáron, gyakorlatilag a semmiből teremtették kalálával a Polgár-Társ Alapítvány, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület és az Ars Topia Alapítvány. Hagyomány itt ez a kalákázás, s csak az a baj, hogy a folytatáshoz, a karbantartáshoz már nem marad erő és keret, s ami most ilyen friss és üde a tanúságul szolgáló felvételeken, az mára már - alig néhány évvel később -megkopott, elsivárult, mintha nem is évtizedekre készült volna, hanem a múló pillanatnak.
E rokonszenves és sajátságos pihenőhelyen a lápos-zsombékos talaj fölé deszkából ácsolt, látszólag szeszélyes, de a szemnek pihentetőül szolgáló kacskaringózó ösvények, meditációs helyek, a létesítmény mélyen szakrális jellegét és hagyományait jelző idézetek, imádságok és gondolatok lapályos, tág terű együttesén, a szabad ég alatt, a táj szépségébe ágyazva egy lényegében már megvalósult gondolatot láthatunk, amelyet további kalákák immár csak a kiteljesedésig vihetnek.
Öröm a két Somlyó lábánál, a feredő körül múlatni az időt (annak, akinek van), mindenek előtt azért a biztonságért, amit a látvány és a megvalósulás bizonyossága nyújt: a hitben némileg megrendült, elfáradt ember is megélheti a lehetséges gondviselést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése