![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv_oYXl4SQ4mu2S_TmZ1ph8FTKHmVAkTWZrbS5D_YHbNrgOHJbY5I81P7_2sYGMSTlQpo96dgman2V3zvomgrf0Uo1SZwv7nl7VJLUJC2Fv6w7eX9fTSxOVz5OriPV3FOPz6h2XX6Ojtc/s320/fototanu_78.jpg)
Antologikus riportfotója (A felvonulás) eszembe juttatja egyik versemet, amelyet a Káfé honlap archívumából bánbyásztam elő. A kettő együtt tömény május elsejei "nosztalgia".
*
Május 1
Május egy
Egy május
1 május
Május elseje
akárhogy írlak
mindig csak oda lyukadok ki,
hogy reggeleden,
de talán mégis inkább délidődben,
vagy talán délutánodon,
s hogy ha nem, hát estéden
kinyitok egy sört
megérdemlem
tipródtam egész életemben
Gáborom, én is mindig oda lyukadok ki, hogy egy sört azért megérdemelnék...
VálaszTörlés