2013. február 27., szerda

Festmény - fotó után

Nem újdonság, sőt, ma már... Ismerek grafikust, aki rengeteg személyről készített már portrét - és jót! -, anélkül, hogy szemtől szemben ültek volna vele. Azaz, mégis csak ültek, de közöttük állt a televízió képernyője. Szóval, a grafikus, ahogy nézte a tévéműsort, tulajdonképpen nem a híreket és az adást követte, hanem az ott megjelenő arctípusokat skiccelte-rajzolta, mintha az élet forgataga zajlott volna az orra előtt, pár karnyújtásnyira...
Ádám Gyula: A suszter és felesége

Ádám Gyula itt látható fotójával (A suszter és felesége) sokan megismerkedhettek a világhálón, ugyanis egy nagy rajongója rendszeresen megosztja a fotóművész neki tetsző legjobb munkáit a Facebookon ismeretlen ismerőseivel. Így figyelt föl rá Gergely Gabriella - aki szabad idejében szívesen hódol a művészeteknek - s annyira megihlette a szóban forgó fénykép, hogy az alábbi festményben örökítette meg a látvány kiváltotta élményt.
Ugyanaz, Gergely Gabriella "átírásában"

Azt is mondhatjuk, hogy lemásolta a fotót, ami egyáltalán nem meglepő a fotótörténetben, hiszen a kezdetekkor - jól tudjuk - a fotográfiák csupán kiindulópontnak számítottak az illusztrátor kezében, azokról készítette élethű rajzait, metszeteit, grafikáit, amit aztán nyomdai úton reprodukáltak.

2013. február 21., csütörtök

A "legyilkolt" szobor

Rétfalvi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész életének talán legsikerültebb alkotását, a Csertői Gyermekotthonnak adományozott Fiú mozdonnyal c. mintegy másfél méter magas köztéri bronzszobra ma már nem létezik. Természetesen, nem az első és nem az utolsó műalkotás ez, amely az ócskavastelepen végzi pályafutását, ez esetben viszont, a Dunántúli Napló állítása szerint, polgármesteri "közbenjárásra" következett be a dicstelen vég: a helységvezető szerint ismeretlen személyek megrongálták a mozdonyos fiút, mire ő úgy határozott, hogy a szobor védelme érdekében - nehogy végzetes rongálás érje, s itt maradjanak a kárral - feldaraboltatta és az ócskavastelepre vitette a műalkotást. Tette ezt pedig 50 ezer ft haszonért - egy szoborral, amelynek eszmei értékét alkotója 16 millió forintban határozta meg. A lapban megjelent fotó immár az utolsó emlék a legyilkolt műalkotásról - a többi már a rendőrség és az igazságszolgáltatás dolga...

2013. február 19., kedd

Volt/nincs autonómia?

Parajd egykori kapujában
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint az itt a piros, hol a piros? játékot. A politikusok időnként jól elvitatkoznak rajta, gyalázzák miatta egymást, gondolatban tán még pofozkodnak is, nagymellényű kijelentéseket tesznek, táborban és ellentáborban egyaránt, még diplomáciai összeröffenésekre is sor kerül - dalolva szép, ugye, az élet! -, mi pedig azon csodálkozunk, hogy mi ez már megint, hiszen mi tudjuk hogy létezett autonómia, s ma is létezik a világon, csak amikor a politikusok körmére nézünk emiatt, kiderül, hogy a piros nincs sehol. Még egy árva mandzsettába dugva sem...

A fotográfia azonban nem ismer játékot; legfeljebb trükköket. De amit itt bemutatok, az nem trükk. Az létezett valamikor. Nem is olyan rég. Méghozzá Erdélyben. Cirka fél évszázaddal ezelőtt. Itt rá a tanúság. Barátaim juttatták el hozzám ezt az idő tépázott emlékképet, jó szívvel, mementóul. Igaz, a képen látható felirat arról már nem számol be, hogy az az autonómia milyen volt, hogy hagyott-e kívánnivalót maga után, de mi tudjuk, hogy ezek már részletkérdések. A lényeg: hogy ne lehessen letagadni...

2013. február 9., szombat

Gömbpanorámák városomról

Tudom, hogy távolról nézvést nem nagy ügy: ma már a gömbpanoráma készítése inkább technika, precizitás, módszer kérdése, de azért váltig reménykedem, hogy egy csöppnyi művészi érzék sem árt, ha jelen van a szerzőnél. A kitartásról, a munkabírásról nem is beszélve...

Valószínű, hogy nem egyéni teljesítmény az a honlap, amely városomról, Csíkszeredáról napok óta gazdag rendszerbe foglalt képeket mutat a világnak. Így aztán meg lehet fordulni benne, be lehet kóborolni nevezetességeit, főbb ütőereit a számítógép jóvoltából. Igaz, hogy csak a készítéskor éppen megragadott pillanatot őrzi, de hát az élő (térfigyelő) webkamerákat leszámítva ez minden fotografikus ábrázolásnak a hátulütője - meg talán az erénye is.

A www.csik360.ro honlapon könnyű eligazodni. Ráadásul három nyelven (magyarul, románul, angolul) beszél.  De bosszankodni is lehet rajta, ha félig kész munkára talál az ember. Mert a készítők eleve nem árulnak zsákba macskát: figyelmeztetik a látogatót, hogy az állványzatot ugyan lebontották, de a munka még tart. Nem minden tökéletes. Nem minden látványelem váltható aprópénzre. Gábos Albinnak, aki a panorámafotókat "gyártotta", még van mit bepótolnia. De a már elvégzett munkája önmagáért beszél...

Az Élő Erdély Egyesület által létrehozott Virtuális séták Csíkban még bőven fejleszthető. Olyan, mint maga a város, amelyről szól: élő szervezet. Mindenek előtt a fotográfia élteti.