A fotográfusnak amúgy igen gazdag fotóblogja van, - ahol 2011. február 22-én egyszer már jártunk és nagy megelégedéssel számoltunk be róla -, s amelyen most rendre fölfedezhetjük az album keletkezésének korábbi állomásait, amikor még csak elképzelés és jelzés volt a projektből, de már akkor kirajzolódott, hogy ez az enciklopédikus feltérképezése a falun élő Nagymama vizuális világának - legközvetlenebb környezetének - maradandó jelzéseket, átlényegített értékeket örökít meg. A szándék, az eljárás nem új, az viszont igen, hogy a művész a digitális albummal mintegy "keretbe" foglalja azt, amire annyi figyelemmel, gyöngédséggel és fáradsággal készült. Nem csoda, hogy a képsorozat megtekintői mindjárt saját gyermekkoruk varázsaira ismernek az egyszerű, szegényes, ám színeiben, természetességében valódi mesevilágot idéző paraszti otthon poros, pókhálós, megkopott kellékeiben - és tudják, hogy a visszatérés egyetlen útja a szeretetteljes emlékezés.
 |
| A Nagyinál (La Bunica) - képek egy fotóalbumból |
