Zajlik a (fotós)élet

Márton Ildikó: A műhely gyermekei

Most, hogy lelassult a fotótanú pulzusa, némileg kapkodva markolászok az elsuhanó témák után. Nosztalgiával állapítom meg: erről is írni lehetett volna, meg amarról is, de nincs mentség, a jármű (az élet) halad, a táj meg elsuhan mellettünk...


Így fedjeződött be öt hét után a 7. HMKK-fotósuli s azon veszem észre magam, hogy az elmúlt vasárnap már a hallgatók vizsgamunkáinak előkészítésénél asszisztáltam.


És hol vannak azok a hírek, amelyek eljutottak hozzám Bruce Willis budapesti forgatásairól, illetve a lesifotósok rohamáról, miután a kiöregedett, de még figyelem felkeltő filmcsillag oly sikeresen bujkált a kamerák elől! 


Emlék már a backamadarasi fotótábor, ahol pedig vendégként is megfordultam. Részt vettem a tábor végi, jó hangulatú, a helyiekből is nagy vidámságot kiváltó házivetítésen, nyugtáztam a fotósok ígéreteit, hogy hazaérkezve máris kiválogatják a blog részére "kóstolójukat". Aztán arra ébredtem az elmúlt napokban, hogy hárman is szavuknak álltak - Baranyi Ildikó, Márton Ildikó és a régi jó cimbora, Bálint Zsigmond. Egy-egy remek "tábori" képüket máris megosztom a kíváncsi olvasóval, nyugtázván, hogy külön-külön és együttesen is pontos látleletre törekedtek, egy átalakulóban lévő, még midig patriarchális életforma meghatározó képi elemeiből emeltek ki egy-egy részletet, mozzanatot...

Baranyi Ildikó: Kíváncsiság

Bálint Zsigmond: A játszma

Blogvizitek (22) - Vass Lehel

Természet-Környezet-Emberek áll a pontosítás a székelyudvarhelyi amatőr fotós blogjának tematikus meghatározásaként. És már a bemutatkozó fölvezetésben tanácsot, építő kritikát vár mindazoktól, akik ezt megtehetik.


Vegye úgy ezt a látogatást, mint olyanét, aki megfogadja a házigazda kérését és igyekszik nem kertelni. A 2008 óta vezetett blogban a természet mindenképpen igen fajsúlyos helyet foglal el. Kísérletei és eredményei e téren figyelemre méltóak, de engem mindennél jobban érdekel emberábrázolása, merthogy azt is a zászlajára tűzte, tehát számon kérhető tőle.


Legfrissebb, gyimesi csángó viseletről készült sorozata, bár élethű, eléggé monoton. Beállításai jobbára ötletszerűek, s a jelenetben rejlő játékszerűség, bármennyire is spontán lehetett a valóságban, kimerevítettnek, művinek hat.

Nem így a Mindennapi kenyér, ami ugyancsak lejárt, bőven kiaknázott téma a fotográfiában, ám itt Vass Lehel képes új látószöget találni anélkül, hogy ezzel befolyásolná a tárgy és az esemény alakulását. A kenyér kivétele a kemencéből azért hiteles, mert sikerült megtalálni azt a technikai megoldást, ami nem csak fotó-, hanem modellbarát is. Mint a képéhez írt jegyzeteiben elmondja, a kép készítése némi ravaszságon is múlott (akit pontosan érdekel a trükk, olvassa el a kommenteket), amihez egy fotós társa adta az ötletet, de végül is aaz eredmény számít, aminek ha a helyes és értelmes tanulságait hajlandók vagyunk levonni, akkor félig nyert ügyünk van.


Vass Lehel képe újat mond számomra a mindennapi témában, és már ezért érdemes volt felkeresni blogjának oldalait.