Nem szokványos karácsonyfák

Hajdu Tamás: Obradfrumos / Ó szép fenyő

A furcsaságok keresése és rögzítése nem idegen a játékos kedvű művészektől. Fotóban különösen kifejező egybeeséseket, "rímeket" találhatunk a valóságból ellesve. Karácsony estéhez közeledve, most két nem szokványos karácsonyfa-ábrázolást teszek a látogatók fája alá: az egyiket Hajdu Tamás (Nagybánya) követte el s blogjában bukkantam rá, a másikat jó kollégám, Gergely Tamás lesifotózta Stockholmban. Mindkettőben ott van a szabad gondolkodás, ugyanakkor az ünnep átérzésének feltétlen tisztelete. Hát akkor - velük kívánok boldog karácsonyt!

Gergely Tamás: Szimbolikus karácsonyfa

A fehér csóka esete

Gergely Tamás (Stockholm) általam előszeretettel gyűjtött és különös becsben tartott "konkrét" fotói a napokban jó szolgálatot tettek, úgy is, mint könyvgrafika. Pedig nem annak készülnek.


Történt, hogy egy jó barátom (Krebsz János) internetes nyilvánosságra szánt szatirikus regényét szerkesztve, címlap megoldáson törtem a fejem. A téma a fantasztikum ködébe vezetett, s úgy tűnt, a képi konkrétség nem lesz alkalmas arra, hogy jó időben eredményre jussak. Végül mégis Tamás fotóihoz menekültem, amelyek a konkrétség már-már végletekig vitt felértékelésével tűnnek ki, megörökítésre ítélve a bennünket körülvevő tárgyi világ legjelentéktelenebb elemeit is. És rövid idő alatt meg is találtam a lehető legszerencsésebb megoldást - egy szellemes, elegáns falfirka formájában, melyet valaki ajándékként hagyhatott ott egy műszerfal bádogajtaján. Már csak percek kérdése volt a címszöveget elhelyezni a kompozíciós térben, s küldhettem jóváhagyásra a könyv szerzőjének. A válasz nem késlekedett: "Szerintem telitalálat a fedőlap - először gyermekrajzra gyanakodtam, de annál profibb alkotás." Majd az iránt érdeklődött, mit tudni a fotó készítőjéről? Felhívtam akkor a figyelmét arra a galériára, mely a jobboldali lapszélen Fontosabb galériáim oszlopban Gergely Tamás albuma címen található. Hamarosan visszaválaszolt:


"Megnéztem a galériát, s az jutott eszembe, hogy egy fotós Dürer. Egy fűcsomó, egy kövek közt kinőtt giz-gaz, egy villanykapcsoló, apró dolgok, amikre akkor csodálkozunk rá, amikor valaki észreveszi helyettünk a benne levő szépet. Nagyon rokonszenves, talán azért, mert mi többiek sokkal felületesebbek vagyunk, pedig örülhetnénk mindenféle apróságnak, ami itt van körülöttünk...."


Itt meg is állok, mert ennél jobban magam sem tudtam volna megfogalmazni kitartó ragaszkodásom okát...

Gergely Tamás egyik friss alkotása: Arab árnyék

"Apró semmiségek"

Gyanús fekete nyom

Gergely Tamás íróbarátom, bár csak kedvtelésből fotózik, szereti a talányos, ám távolról sem zsúfolt, mondhatni igen puritán látványelemek rögzítését. Igen sokszor akkor és abból készít képet, amikor más elfordul vagy oda sem figyel. Kitartóan gyűjti az "apró semmiségek" pillanatképeit és mindig sikerül alaposan elgondolkoztatnia. Hogy min? Hát éppen ez a dolog nyitja. Ez a kulcs, ami az ő világlátásához közelebb visz.


Nem csodálkozok, hogy ennyire elaprózva is nyilvántartja valaki a világot; a Stockholmban élő Tamás az írásban is vázlatosan, töredékesen építi körül szavakkal a ki nem mondott gondolatokat, összefüggéseket. Ha meg akarjuk érteni a világot, az effajta közeledésre is szükségünk van.


Képgyűjteményéből két jellemző fotót mutatnék itt meg: az egyik: a Gyanús fekete nyom kimetszett rész egy akármilyen aszfaltról. Anyagszerű, inkább grafikus, jelképszerű, mint leírva ábrázoló. Színvilága semleges, kérdéseket tesz fel, amelyekre a választ nekünk kell megadnunk. A látható síkon szétterülő és egymásba játszó foltok rajzából cselekvésre és mögöttes látványra következtetni - több, mint nyomozói feladat. A másik kép, a Vackor szinte az ellentettje az elsőnek. Itt a kép közepén szerénykedő, törpe gyümölcsbe sűrített térbeliség az, ami a titkokat rejti. Minden, ami nem látszik és amit elképzelhetünk, odabent van. A burkon belül. No, és mi fér bele egy ilyen vackorba? Valószínű, hogy szinte semmi, de lehet, hogy a minden...

Vackor

Zúzmara

Kikerülhetetlen vándortéma. A tél jellegzetes alakzatai, mint egy kaleidosz-

kópban, mindig másak, mert másként rendeződnek és mégis mindig ugyanazok.

Gergely Tamás ezért megengedheti magának Stockholmban, hogy a tengernyi előzmény és a legalább ugyanannyi szimultán megörökítés dacára kora esti megvilágításban láttassa azt a metszőollóval megregulázott városi fácskát, amelyre így is, úgy is rátelepszik a tél díszes rettenete, s ebben a mesterségesen gerjesztett alig-fényben, a zúzmara fehér sejtelmei is inkább kényszeresen világító csápokként hatnak. A szabályozott, kiszámítható világ megsokszorozódott vesszőujjai emelkednek itt az égnek: mellettük a dátum, az időpont, az adatszerűsített kor azonosító jegye, a gépi hitelesség pecsétje, a fotográfusi gesztus pontos számontartója, leltárosa.

De mert minden fotográfia valahol szigorúan leltárba veszi ábrázolatát, a következőkben rajtunk a sor, hogy ebben az iszonyú raktárban eligazodjunk, rendet rakjunk és lehetőleg mindent a saját értékén értelmezzünk, amiként ma tettük e kis, semmi zúzmarával.