"Apró semmiségek"

Gyanús fekete nyom

Gergely Tamás íróbarátom, bár csak kedvtelésből fotózik, szereti a talányos, ám távolról sem zsúfolt, mondhatni igen puritán látványelemek rögzítését. Igen sokszor akkor és abból készít képet, amikor más elfordul vagy oda sem figyel. Kitartóan gyűjti az "apró semmiségek" pillanatképeit és mindig sikerül alaposan elgondolkoztatnia. Hogy min? Hát éppen ez a dolog nyitja. Ez a kulcs, ami az ő világlátásához közelebb visz.


Nem csodálkozok, hogy ennyire elaprózva is nyilvántartja valaki a világot; a Stockholmban élő Tamás az írásban is vázlatosan, töredékesen építi körül szavakkal a ki nem mondott gondolatokat, összefüggéseket. Ha meg akarjuk érteni a világot, az effajta közeledésre is szükségünk van.


Képgyűjteményéből két jellemző fotót mutatnék itt meg: az egyik: a Gyanús fekete nyom kimetszett rész egy akármilyen aszfaltról. Anyagszerű, inkább grafikus, jelképszerű, mint leírva ábrázoló. Színvilága semleges, kérdéseket tesz fel, amelyekre a választ nekünk kell megadnunk. A látható síkon szétterülő és egymásba játszó foltok rajzából cselekvésre és mögöttes látványra következtetni - több, mint nyomozói feladat. A másik kép, a Vackor szinte az ellentettje az elsőnek. Itt a kép közepén szerénykedő, törpe gyümölcsbe sűrített térbeliség az, ami a titkokat rejti. Minden, ami nem látszik és amit elképzelhetünk, odabent van. A burkon belül. No, és mi fér bele egy ilyen vackorba? Valószínű, hogy szinte semmi, de lehet, hogy a minden...

Vackor