Csőd - de kinek?

Imreh Albert néhai papolci fotográfus házilag barkácsolt
fotós asztala-műterme a konyhában (fotódokumentum a szerző
 hagyatékából)

Mélységesen sajnálom a fotóeszközök gyártásával foglalkozó, elhivatott üzletembereket, akik az utóbbi években keserűen konstatálhatták, hogy eladási mutatóik drasztikusan megcsappantak. Kereskedőnek az ilyen hír akár tragikus is lehet, s már látom magam előtt, öngyilkossággal kacérkodva a csőd gondolatától becsődölt szakikat - hát, nem lennék a bőrükben!

A jövő pedig már 40 %-os visszaesést jósol! Ezt nevezem...

Hogy mi magyarázza a visszaesést, nem nehéz kitalálni. Felmérések nélkül is rájön az ember: a piaci telítődést nagyban befolyásolta az okostelefonok és a táblagépek fotográfiai funkcióinak rohamos tökéletesedése. Ma már egy jó fotó elkészítéséhez akár egy telefon is megteszi, nem beszélve arról, hogy azon ráadásul még netezni és telefonálni is lehet!

Ilyen körülmények között a fotós készülékek ipara elérte a versenyképesség felső határát, amikor is a teljesítménymutatók további tökéletesítése már nem térül meg pénzben; egy jó gép manapság így is eléggé drága ahhoz, hogy ne jelentsen tömeges vonzerőt a piacon.

Olyan körülmények között, hogy a telefongyártók és a fotós masinák gyártói mindenáron az eladási számokra függesztik tekintetüket, óhatatlanul mindketten elérik az ég felső határát, amin túl nincs további terjeszkedési lehetőség. Szerencsére, fotók - s közöttük jó fotók! - így is születnek majd, abban nem lesz hiba.

Hiba csak a profit körül mutatkozik...